Szállást keres a Szent Család
Számunkra fontos, hogy lelkileg is
készüljünk az ünnepre, nem csak a külsőségeket tartjuk szem előtt –
vallják azok a csíkjenőfalvi asszonyok, akik az egyik legszebb adventi
ájtatosságot gyakorolva várják Jézus eljövetelének ünnepét. Mint
mondják, a Krisztusra várakozást, elcsöndesedést, a közösségbe tartozás
érzését segíti, ha időt szakítanak erre a különös együtt imádkozásra,
együtt elmélkedésre.
Kilenc asszony, kilenc család adott hajlékot a Szent Családnak az adventi időszakban
Imádkozó, éneklő, az utcák sötétjét gyertyával bevilágító asszonyok
járják esténként a falut. Az egyik helyi rózsafüzér-társulat tagjai ők,
akik az egy, helyenként már rég feledésbe merült adventi ájtatosságot
gyakorolva készülnek az Úr eljövetelének ünnepére. Nem tesznek ők
egyebet, mint házról házra járva, hajlékot keresnek a Szent Család
számára.
Mint azt elmesélték, a szokások szerint kilenc család,
jelen esetben kilenc asszony alkot egy „bokrot”, s esténként más és más
„bokorhoz” viszik a templomban előzetesen megáldott Szent Család-képet,
amely előtt imádkoznak és énekelnek. A találkozások „szertartásához”
nincs kötelezően előírt menetrend, többféle szövegkönyv szerint is el
lehet végezni az imádkozást. December 15-e körül a Szent Család-kép
elindul az első „szálláshelyére”, ahol a társulat kilenc tagja
imádkozva, énekelve, lélekben közösen készül az Istengyermek
születésére.
A Szent Családot befogadó másnap a képet
továbbvivővé válik. A képet hozók és a befogadók találkozásának a
lényege a közös imádkozás, de utána természetesen egy kis beszélgetésre
is sor kerül, amit egy szerény agapéval még meghittebbé varázsolnak.
Végül, a kilencedik est lejárta után, december 23-án, az esti szentmise
keretében a résztvevők (bokrok) együtt köszöntik a Szent Családot az
otthonaikat körbejáró, kihelyezett kép jelenlétében.
„Célunk
mindössze annyi, hogy minél bensőségesebb hangulatban várhassuk Jézus
eljövetelét. Sajnos, ezt a szokást már egyre kevesebben gyakorolják, a
faluban alig tudunk egy-két bokorról” – hangzik el az egyik esti
imádkozás utáni agapén az asszonyok részéről. Majd leszögezik, ők így
örökölték ezt a szokást, és így is fogják megtartani.
/FORRÁS: Rédai Botond /
Kommentáld!