"Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott:... „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!" (ApCsel 7,59-60)
Amikor Jézus ellenségei az ő halálát követelték Pilátustól, a római helytartó ezt kérdezte tőlük: mi rosszat tett? Erre semmit nem tudtak felelni, csak tovább ordították: Feszítsd meg!
Ugyanez történt Istvánnal is, aki a jeruzsálemi keresztény gyülekezet szeretetszolgálatát vezette: Jézusról beszélt másoknak, mindenkivel jót tett, akivel csak tehetett, de irigyei mégis rátámadtak, s a végén megölték. Ennyire igaz, amire Jézus felkészítette követőit: ne csodálkozzatok, ha gyűlöl titeket a világ, mert nem e világból valók vagytok!
Istvánról csupa jézusi jellemvonást ír a Biblia: csodákat és jeleket tett. Ellenségei ezzel szemben nekirontottak, meghazudtolták, rágalmazták, hamis tanúkat béreltek fel ellene, legvégül halálra kövezték. Jézus az ördögről mondta, hogy hazug és emberölő. István jézusi indulatokkal felruházott eszköz volt Isten kezében. Ellenségei ördögi indulatokkal telve eszközökké váltak a sátán kezében. Két világ harca ez, ami folyik a társadalomban, az egyházban, a családok és az egyén életében is.
Mi mindnyájan az Isten nélküli világba születünk bele. Már a kisgyerekekben megmutatkozik az önzés, erőszak, bosszú, harag csírája. Jézus Krisztus ebből hív át Isten országába: „Menjetek be a szoros kapun!... keskeny az az út, amely az életre visz" (Mt 7,13-14). Oda átmenni viszont csak földi életünkben, a halálunk előtt lehet. Engedjünk Jézus hívásának akkor is, ha itt a bűn világában ideig-óráig jobban lehet boldogulni István ellenségeinek az eszközeivel! Igazi boldogság viszont az Isten országában van már itt és az örökkévalóságban is.
Jézus mondta: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." (Jel 2,10)
Kommentáld!