...neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett. (Lk 7,47)
Egy Simon nevű farizeus meghívta Jézust magához. Étkezés közben egy bűnös asszony jött be, leborult Jézus lábához, és drága olajjal kente meg azt, miközben sírt. Simon nagyon felháborodott.
Vajon miért? Két ember találkozott itt Jézussal: egy derék ember, és egy bűnös. Egy köztiszteletben álló vallásos, és egy megvetett prostituált. Simon szerint nagy különbség van köztük: ő igaz, az asszony bűnös. Jézus szerint is nagy különbség van köztük: Simon még nem tudja, menynyire bűnös, az asszony már tudja. Sőt ő már meg is szabadult bűnei terhétől, mert bocsánatot kapott Jézustól. Jézus iránti tiszteletét és túláradó háláját akarta kifejezni azzal, hogy ott ült a lábánál, és neki adta egyetlen értékét, a drága kenetet.
Simon csak az asszony múltját látja, Jézus a jövőjét is. Simon csak testi dolgokat észlel, Jézus a lelkeket is. Simon önigazságának fala mögött áll, s nem ismeri fel Jézusban a Megváltót, nincs helyes önismerete sem, csak keserűen ítélkezik mások felett. Az asszony Jézusban már személyes Megváltóját tiszteli, meggyőződött önmaga bűnösségéről is, és örül az ajándékba kapott új életnek.
Milyen kapcsolatban vagyunk Jézussal? Egy napon majd csak ez lesz fontos, semmi más. Ilyen hűvös, udvarias, kimért magatartás jellemez, mint Simont, vagy ez az odaadó, bensőséges, meghitt közösség, amikor már semmi nem drága, amit Jézusnak adhatunk, mert teljes szívből szeretjük és imádjuk őt? Szenvtelen szemlélői vagyunk-e Jézusnak, vagy szenvedélyes szolgálói? Ez a hála és hódolat csak belülről fakadhat. Akinek sok bűne bocsáttatott meg, az nagyon szereti azt, aki megbocsátotta.
Kommentáld!