Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. (Lk 19,6)
Ez a történet fordulópontja. Így születik a hit: Zákeus hallotta Jézus szavát, bízott benne, és megtette, amit kért tőle.
A keresztény hit nem az érzelmek mozdulása, nem is csupán értelmi belátás. Az igazi hit az akarat döntése, s ezért mindig engedelmesség is. Zákeus sok mindent nem értett még akkor, de amit megértett Jézus szavából, azt megtette.
Sokan mondják: én nem tudok hinni. Tedd azt, amit Zákeus: vágyott Jézus után, kereste őt, jó helyen kereste, és amikor Jézus megszólította, ő komolyan vette azt és sietve megtette.
Olyan ez, mint a pilóta munkája. Tízezer méter magasan, felhők között nem lát semmit. De hallja az irányítóközpont utasításait. És célba ér, leteszi a gépet méternyi pontossággal.
Zákeusnak mindent Jézus készített elő, neki csak ezt a kis mozdulatot kellett megtennie: leszállni a fáról. Nekünk is mindent Isten készített el kegyelemből, de ez hit által lesz a mienk. Aki hittel kinyújtja a kezét, megkapja az üdvösség ajándékát.
Mit jelent befogadni Jézust? Zákeus nem futott előre, hogy rendet tegyen és eltüntessen dolgokat Jézus elől. Befogadta Jézust, és hagyta, hogy ő tegyen rendet az életében. Ez a hit magatartása ma is: gyere, Uram, nézz bele a szekrényünkbe, a pénztárcánkba, a konyhánkba és a hálószobánkba, mert mától kezdve te vagy itt az Úr! Vezess, és én kész vagyok neked mindenben engedelmeskedni. Ez az alázat és ez a bizalom jellemzi a Krisztusba vetett hitet. „Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem!" (Zsolt 143,10)
Nekem vajon milyen „fáról" kellene leszállnom? S ha Jézust már behívtam, minden kulcsot átadtam neki?
Kommentáld!