Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." (Lk 19,5)
Magaslesből nem lehet Jézust megismerni, sem az ajándékait átvenni. De hogyan jön le az, aki végre felkapaszkodott már valamilyen fára? Jézus szelíd hívására. Az ő igéjének különös ereje van.
Az, hogy Zákeust nevén szólította Jézus, arra utal, hogy ismerte, mindent tudott róla, és mégis szerette. Ahogy minket is ismer és szeret. Számon tartotta, fontos volt neki, és Zákeus vágyakozása vonzotta őt. Azzal, hogy a nagy tömeg előtt kedvesen beszélt hozzá, mintegy rehabilitálta őt, megtisztelte azzal, hogy kész bemenni hozzá.
Zákeusnak azonban le kell jönnie a fáról. Fel kell hagynia a rejtőzködéssel, s meg kell aláznia magát Jézus előtt, színt kell vallania és állást kell foglalnia. Amíg valaki fügefalevelekkel takargatja bűneit, nem lehet rajta segíteni. Mihelyt kész felhagyni a látszat fenntartásával, átéli: „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól." (1Jn 1,9)
Egy végzetesen megromlott házasság is úgy jött rendbe, hogy az egyik fél elkezdett őszintén beszélni arról, miben látja vétkesnek magát. Mire a másik is elsorolta, amit ő látott rossznak önmagában. S két bocsánatot nyert bűnös kezdett új életet. De erre csak a fa alatt kerülhet sor, a fáról hiába kiabálunk egymásnak. Mindent Jézus tesz meg életünk megoldása érdekében, de a bűnvallás a mi feladatunk. És ezt nem szabad halogatni. Ezért mondja Jézus: hamar szállj le, ma akarok hozzád menni.
Mert ő kész bemenni egy ilyen megvetett, gonosz emberhez is. Aki egy birkaistállóban született meg, nem fél a mi istállóéletünktől sem. De ha bejön, templom lesz belőlünk.
Az Úr elé, ha tárod A szív alázatát,
Őt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld.
A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod,
Szentlelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.
(Thilo Bálint)
Kommentáld!