Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem. (Mt 26,75)
Amíg Jézust vallatták Kajafás kihallgatási termében, addig Péter az udvaron háromszor letagadta, hogy ismeri őt. Ez önmagában is gyalázatos tett volt, de még szomorúbb, hogy előző este még fogadkozott, hogy mindvégig kitart Jézus mellett, „kész vagyok veled menni a börtönbe vagy akár a halálba is". Péter nagyon öntudatos ember volt. Mindig voltak ötletei, javaslatai, s meg volt győződve arról, hogy mindent jobban tud, mint mások. Nagyot hibázott, amikor nem akarta elfogadni, hogy Jézus küldetése a váltság, vagyis az, hogy elszenvedje az emberiség büntetését a kereszten. Péter szerette Jézust, de kereszthalála ellen tiltakozott. Pedig Jézus többször említette, hogy egyenesen e célból jött. Ez a hallgatag Krisztus-tagadás aztán egy kritikus helyzetben - nagypéntek hajnalán - nyílt Krisztus-tagadássá vált. Nem gondolta Péter, hogy ennyi gyávaság, hitványság lapul hősnek vélt szíve mélyén. Nem ismerte magát. A bűneit egyszer már felismerte, de önmagát még rosszul értékelte. Meg kellett látnia, hogy nemcsak bűnei vannak, hanem bűnös, az egész lénye romlott. És ezen csak sírni lehetett. Viszont segíteni csak az ilyen emberen lehet, aki már nem hősködik, nem maga akarja megoldani lelki kérdéseit, végre helyes önismeretre jut, kéri és elfogadja Jézus bocsánatát. Mert az Úr mindezt eddig is tudta Péterről, és mégis szerette. Használni azonban csak ez után tudta.
A jó szándék, tenni akarás, ötletgazdagság még nem jelenti azt, hogy valaki érti is Jézust, és egyetért vele mindenben. Enélkül viszont senki sem lehet az ő szolgája. Boldog, aki teljes ráhagyatkozással el tudja mondani, amit Péter húsvét után vallott: „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged". Ez után kapta a megbízást: „Legeltesd bárányaimat!"
Kommentáld!