A szövetség Istene
...ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül... Papok királysága és szent nép lesztek. (2Móz 19,5-6)
Izrael népe a pusztai vándorlás során megtapasztalta Isten gondviselő szeretetét, de még nem volt identitástudata. Márpedig fontos mindenkinek, hogy tudja, honnan jön, hova tart, kihez tartozik, és mi a feladata. Amikor az Úr szövetséget kötött népével a Sínai-hegynél, mindezt világossá tette számukra.
„...ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül..." Miért? „Nem azért..., mintha... a legnagyobbak volnátok..., hanem azért, mert szeret benneteket az Úr." (5Móz 7,7)
Tudhatja tehát a nép minden tagja, hogy ő Isten tulajdona, van gazdája, ennek egyetlen oka Isten szabad szeretete, s ennek alapján tartoznak ők egymáshoz, és mint közösség Istenéi. Számíthatnak rá, mert ő hű a szövetséghez. Tőlük viszont ezt kívánja meg: „ha engedelmesen hallgattok szavamra". Meg kell tehát tanulniuk figyelni Istenre, érteni őt, és egyetérteni vele. Így lesznek szent nép, akiket csak Isten használhat jó célokra.
És mire választotta ki Isten az ő népét? Papi feladatot szánt nekik, tehát közvetíteniük kell Isten és az emberek közt. Képviselni Istent a pogányok előtt, és közbenjárni Isten előtt másokért. Bizonyságtétel szóval és élettel, s kitartó imádkozás. Ha ezt végzik, Isten áldott eszközei lesznek sokak javára s az Úr dicsőségére.
Ugyanez az új szövetség tartalma is. Tudhatjuk, hogy Jézushoz tartozunk, aki vére árán vásárolt meg bennünket hiábavaló életünkből, és arra rendelt, hogy hirdessük nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el (1Pt 2,9).
A hívő keresztény önazonossága: Jézusé vagyok, neki szolgáltatom ki az életemet, másnak nem is akarok szolgálni, ő használjon arra, amire akar! (Ezt jelenti a királyi papság és szent nép kifejezés.)
Kommentáld!