Egymás terhe és a magunk terhe
Egymás terhét hordozzátok, és így töltsétek be a Krisztus törvényét... mindenki a maga terhét hordozza. (Gal 6,2.5)
A felületes bibliaolvasó azt mondja: ez ellentmondás a Bibliában. Először azt írja, hogy egymás terhét hordozzuk, utána meg ezt: ki-ki a maga terhét hordozza.
Csakhogy itt az eredeti szövegben két különböző kifejezés van. Amikor egymás terhét említi az apostol, akkor valami nagyon nehéz, erőnket meghaladó teherre gondol, a hajóteher szót használja. Az utóbbi esetben pedig azt a hátizsákot, személyes poggyászt, amit minden római katonának magának kellett vinnie.
Ha váratlan, nagy terhek zuhannak a vállunkra: betegség, gyász, munkanélküliség, anyagi gondok, megaláztatás, kudarcok, hitbeli kételyek..., olyankor a családban, a gyülekezetben, a hívők közösségében legyen természetes, hogy odaállunk egymás mellé, és segítünk a roskadozónak a terhek cipelésében, és nem mondjuk azt, hogy nekem is megvan a magam baja, vigye mindenki a magáét. Persze tudni kell elfogadni is a testvéri segítséget, le kell vetni minden büszkeséget. És nem szabad visszaélni ezzel, mert a teher attól még az enyém marad, csak most segítségre szorultam.
A személyes, megszokott, mindenkire jellemző terheimet viszont hordjam szép csendesen, zúgolódás és dicsekedés nélkül, nem terhelve meg vele feleslegesen másokat! Kérjek erőt Uramtól, aki megígérte: „Erőt ad a megfáradtnak, és az erőtlent nagyon erőssé teszi." (Ézs 40,29) Közben pedig legyen nyitva a szemem, és legyen kész a szívem észrevenni, ha valaki mellettem roskadozik! Mert az Isten országában van ilyen különös törvényszerűség is: ha nehéz a magad terhe, vedd fel a másikét is, és könnyebb lesz!
Minden gondom, keservem
Az Úrnak átadom,
Ő hordja minden terhem,
Eltörli bánatom...
(Bonar Horatius, ford. Vargha Gyuláné és Vargha Tamás)
Kommentáld!