Még van hely
Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat,... hogy megteljék a házam. (Lk 14,21.23)
Isten szívébe enged bepillantanunk Jézus ezzel a példázattal (Lk 14,15-24).
Egy ember vacsorára hívta ismerőseit, ők azonban különböző akadályokra hivatkozva nem mentek el. Erre azt mondta szolgáinak, tereljék be az utcákról az embereket, mindenki jöhet, van hely és van ennivaló is bőven.
Ilyen Istenünk van, aki kész velünk újra közösségre lépni. Mert az együtt étkezés a közösségvállalás kifejezése volt. Mi hagytuk ott őt, de ő jött utánunk, mert nélküle elvesznénk. Mindent elkészített Isten, hogy újra életünk legyen és bővölködjünk. Nincs feltétele a visszatérésnek, nem kell teljesítenünk semmit, nem kell (és nem is tudnánk) hozzájárulni a vacsorához semmivel. Az evangélium Isten meghívása: jöjjetek, mert minden készen van!
És milyen az ember? Nem ér rá. Visszaüzen, hogy fontosabb dolga van, mint Istennel találkozni. Ma így mondanánk: ki kell menni a telekre, ki kell próbálni az autót, párkapcsolati problémáink vannak. Ez mind fontos, de csak az Istennel való közösség helyett lehet mindezt elvégezni? Nem akkor kerülne a helyére az életünkben mindez, ha Isten szereteturalma ragyogna be mindent? Hiszen ami Isten helyére kerül, az istenné válik, és uralkodik rajtunk. Ezért mondják a meghívottak: kell. Nem is veszi észre az Isten nélkül maradt ember, hogy rab, kényszerpályára állt. Éppen innen akarja Isten kiszabadítani!
Mi erre Isten válasza? Ha nem jöttek a meghívottak, jöhet mindenki. Ha nem kellett a Messiás a választott népnek, jöhetnek a bűnösök, sőt a megvetett pogányok is - mindenki előtt nyitva van a menny, aki elfogadja a meghívást. Ne önmaga méltatlanságára nézzen, mert mindenki az, hanem vegye komolyan a hívást és a Hívót! „Még van hely." - A te helyed üres még, vagy már boldog vendége vagy a Gazdának?
Kommentáld!