Nagy vihar támadt a tengeren, és már azt hitték, hogy hajótörést szenvednek. (Jón 1,4)

 

Jónás nem akar elmenni Ninivébe, hanem menekül Isten elől. Aki ezt teszi, egyre mélyebbre süllyed. A hajó alján mély álomba merül. Sokan keresik a narkózist a bűn megoldása helyett.

Jónás ezzel Isten kegyelmes tervét nem tudja meghiúsítani (hogy megmentse Ninivét), de sok bajt szerez magának és másoknak is. „Nagy vihar támadt a tengeren..." A bűnnek mindig következménye van, akkor is, ha ez nem azonnal jelentkezik. Nem gondolta Jónás, hogy ekkora lavinát indít el azzal, hogy nem engedelmeskedik Istennek. Isten azonban nem mond le sem Ninive, sem Jónás megmentéséről. Életünk viharainak sokszor ez az oka és a célja.

A hajón már mindenki imádkozik, csak Jónás nem. Hogyan tudna leborulni Isten előtt az, aki háttal áll neki? A bűn mindig magányossá tesz, elválaszt Istentől és egymástól is. A kapitány felébreszti, ő bevallja: „miattam támadt ez a nagy vihar rátok." Mindig nagy eredmény, ha valaki eljut oda, hogy nem mentegetőzik, hanem nevén nevezi bűnét.

A vihar azonban mégsem csendesedett. Miért? Mert nem jó helyen vallott Jónás. A hajósok nem tudnak mit kezdeni az ő engedetlenségével. Az előtt kellene bűnt vallania, aki ellen vétett, Istennek. Így nem jut eszükbe más megoldás, mint hogy „dobjatok a tengerbe". És ez mit old meg? A bűnnel szemben tehetetlen az ember. A bűn következménye a halál.

Ezért fontos tudnunk, hogy Jézus Krisztus óta mégsem kell feltétlenül meghalnunk a bűneink miatt. Mert ő már meghalt helyettünk. Isten nem minket, hanem a bűneinket akarja a tenger mélyére dobni (Mik 7,19). Boldog ember az, aki nem valamilyen narkózisba menekül a bűnével Isten elől, hanem Istenhez menekül, neki vall, és hittel megragadja az ő kegyelmét. Ez a bűnkérdés egyetlen valódi megoldása.

 Mik. 7.19 Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket!