Öv és páncél
...felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját... (Ef 6,14)
Mi az Isten fegyverzete? Az Efézus 6,14-17 felsorolja, ismerjük meg és öltsük magunkra ezeket sorba!
Ezek a „fegyverek" az ige kardját kivéve mind védekezőeszközök. Jézus tanítványa nem támad, de megvédi magát és másokat.
Az ókori ember ha útra indult, munkához látott vagy harcba készült, hosszú ruháját felhajtotta, betűrte az öve alá, és megszorította azt. Felövezte magát. Jézus tanítványa nem álmodozva, tétován, mámorosan őgyeleg az élet útján, hanem mindig bevetésre kész, éber és józan. Erre utal a felövezés. Az igazság említése pedig arra, hogy célja elérése érdekében csak tiszta eszközöket vesz igénybe. Egyenesség, őszinteség, megbízhatóság jellemzi. Célja nem szentesíti eszközeit, azok legyenek szentek önmagukban!
A megigazulás páncélja pedig az a bizonyosság, hogy az Isten előtti igaz voltunk nem a teljesítményeinktől függ, hanem Isten a hívőt „Krisztusban" látja, tehát aki Krisztusban hisz, annak Jézus igaz voltát tulajdonítja, és ez nem változik az idők folyamán. Pál apostol írta: nincs saját igazságom, de a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől (Fil 3,9).
Mivel Isten gyermekei is követhetnek el bűnt, a sátán szereti vádolni őket, hogy elbizonytalanodjanak lelki helyzetük megítélésében. Aki azonban tudja, hogy nem saját érdemei alapján minősíti őt Isten, hanem Krisztus igazsága szerint, az tudhatja, hogy Isten őt nem veti el soha. Ezzel a bizonyossággal felvértezve harcolja a hit harcát. Ugyanakkor maga is törekszik Isten gyermekéhez méltóan élni.
Kommentáld!