Mivel azonban kijelentést kaptak..., más úton tértek vissza hazájukba. (Mt 2,12)
A napkeleti bölcseknek nagy csalódást jelenthetett, hogy az ország első embere nem is tud arról a nagy eseményről, ami miatt ők több ezer kilométert megtettek. Az írástudóknak akkor kell keresgélniük a szent könyvekben, s miután megtalálták a választ, nem indulnak el örömmel velük együtt, hanem csak útnak indítják őket.
Ilyen csalódást ma is átélhetnek Istent kereső emberek, mert képmutatók és tudatlanok a vallásosok között is vannak. De sose akadjunk el náluk, mert ez a szomorú tény semmit nem változtat azon, hogy mindnyájunknak csak Jézus Krisztus tud segíteni, de ő tud, és érdemes egészen őhozzá elmenni. Semmilyen csalódás miatt ne álljunk meg, és ne forduljunk vissza! Mindenkit ő vonz és vár, és nagy örömük a bölcseknek is Betlehemben lett, amikor Istennek kijáró tisztelettel imádták Jézust.
Ez a magyarázata annak, hogy útjuk harmadik szakasza egészen más volt, mint az előzők. Itt már közvetlenül kaptak kijelentést Istentől, és meg is értették azt. „...más úton tértek vissza hazájukba." Aki eljut egészen Jézushoz, az előtt megnyílik a menny, kapcsolatba kerül Istennel, és másként folytatódik az élete. Megváltozik a gondolkozása, felismeri, hogy más utak is vannak, mint amelyeket addig ismert. Megtanulja, hogy az emberek szívéhez a legeredményesebb út a szeretet. Hogy lehet tisztán is élni. Nem ez a legrövidebb út a meggazdagodáshoz, de ez a legbiztosabb út a békességhez és boldogsághoz.
Nagy kegyelem, hogy Isten indítására elindulhatunk a magunk pogányságából Krisztushoz. Nagy kegyelem, hogy ha valami miatt elakadunk az úton, vissza lehet rá térni, lehet folytatni. Nagy kegyelem, ha Isten végigvezet rajta, és átformál, más emberként mehetünk vissza a mieink közé. Úgy, mint akiket már Krisztus visz, s akik Krisztust visszük.
Kommentáld!