Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát. (Ef 6,16)
Van, aminek a valóságát úgy érzékeljük, hogy látjuk, másvalamit úgy, hogy halljuk, tapintjuk, s van, amiről csak másoktól értesülünk. Például a Himaláján kevesen jártunk, mégis elhisszük, melyek a legmagasabb csúcsai, s melyik hány méter magas. És van a valóságnak olyan része is, amit érzékszerveinkkel nem tudunk felfogni, mégis létezik. Istenről például annyit tudhatunk, amennyit ő a Bibliában elmondott magáról. A hit az az „érzékszervünk", amivel ezt komolyan vesszük. S aztán tapasztaljuk is, hogy mindez valóban igaz.
A hit tehát az Isten kijelentését igaznak tartó ismeret, és a benne való személyes bizalom. Az ördög ezt a bizonyosságunkat akarja mindig megrendíteni. Kérdéseket tesz fel, s azzal kételyeket támaszt az emberben: csakugyan van Isten; valóban azt tette, amiről a Biblia beszél; helyes az, hogy egy gondolkodó ember komolyan veszi, ami ott le van írva...? Ezekkel a „nyilakkal" lövöldözi az ellenség a hívő ember békességét, bizonyosságát.
Ezek ellen véd a hit pajzsa. A római seregben kétféle pajzsot használtak: volt egy kisebb, kerek pajzs, s egy szinte ajtó nagyságú, ami az egész embert védte. Itt az utóbbinak megfelelő szót használja a Szentírás.
Aki komolyan veszi, hogy a Biblia valóban Isten igéje, hogy Isten nem hazudik, ezért az ő igéje is igaz, az a kételkedés nyilai elé odatartja a hit pajzsát. Jézus a kísértések idején gyakran mondta ezt: meg van írva - és ebben teljesen bizonyos volt, így tudott ellenállni, megállni és győzni.
Elég-e az nekem, hogy meg van írva a Bibliában? Tudom-e elég jól, hogy mi van megírva? A kísértések idején használom-e bátran, teljes meggyőződéssel a hit pajzsát, ezt a bizonyosságot?
Kommentáld!