Dávid nagyon szorult helyzetbe jutott..., azonban erőt kapott Istenétől, az Úrtól. (1Sám 30,6)
Ez a fejezet egy olyan izgalmas történetet ír le, amikor Dávid életében egymást követték a bajok. Ráadásul ezek egy részét ő maga okozta, és mások is szenvedtek miatta. Mit tett ő ebben a helyzetben? Van, aki ilyenkor pánikba esik, és szinte eszét vesztve küzd. Van, aki elcsügged és feladja, mások Isten ellen fordulnak, vagy tehetetlen dühükben még több kárt okoznak.
Azzal kezdődött, hogy Dávid belefáradt abba, hogy Saul király elől meneküljön, és az ősi ellenségnél, a filiszteusoknál keresett menedéket. Ott kis híján belekényszerült egy olyan csatába, amelyet saját népe ellen kellett volna vívnia. Ettől Isten csodálatosan megmentette. Akkor azonban kiderült, hogy távollétükben egy másik ellenség elhurcolta családjukat és mindenüket. Emberei fellázadtak ellene, és meg akarták kövezni. Ő leborult Isten előtt, és tőle kért tanácsot.
És Isten nem hagyta el, könyörült rajta. Különös módon adott melléjük kalauzt a sivatagban, adott győzelmet a túlerőben levő ellenség felett, mindenki visszakapta hozzátartozóit. Amikor pedig a csapatán belül támadt volna egyenetlenség, Dávid kapott bölcsességet, hogy megőrizze az egységet és békességet. Végül őt akarták felmagasztalni, de ő minden ponton Istenre mutatott, és egyedül neki adott dicsőséget.
Velünk is előfordulhat, hogy „összejön minden", hogy összecsapnak fejünk felett a hullámok, és erőnk határához érünk. Bízzunk Istenben, kiáltsunk hozzá, és ugyanígy megtapasztaljuk majd, mit jelent erőt kapni Istenünktől, az Úrtól!
Kommentáld!