Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét. (Mk 6,25)
Heródes a születésnapján nagy fogadást adott az ország vezetőinek. Ezen Heródiás lánya is táncolt. Annyira megtetszett a királynak, hogy azt ígérte, bármit megad neki, amit kér. Anyja tanácsára Keresztelő János fejét kérte. Erre nem gondolt Heródes, de nem merte megváltoztatni ígéretét, elküldött a börtönbe, és lefejeztette Isten prófétáját.
Önmagában is megrendítő ez a történet, de magyarázatra szorul benne az, hogy miért volt kész erre az a Heródes, aki tisztelte Jánost, és szívesen hallgatta tanítását. Azért, mert mindig csak félig vette komolyan azt, amit mondott. S aki Isten igéjét hallgatja ugyan, de nem engedelmeskedik neki, könnyen kerülhet olyan helyzetbe, ahol olyasmit kell tennie, amit nem akart. Mert aki csak félig akar Istenhez tartozni, az előbb-utóbb nagyot bukik.
Heródes „félt Jánostól", de nem félt Istentől. „Igaz és szent embernek tartotta", de nem tartotta nélkülözhetetlennek. Megpróbálta védeni a felesége haragjától, de ebben a kritikus helyzetben nem védte meg. Sok dologban hallgatott rá, de ebben az egyben nem, amikor azt mondta neki János: „Nem szabad együtt élned a testvéred feleségével." Szívesen hallgatta őt, de a végén mégis végleg elhallgattatta.
Félig nem lehet követni Jézus Krisztust sem. Vannak ilyen „majd-nem"-emberek, akik hallgatják, sok mindenben egyetértenek vele, de ha nem teszik meg, amit mondott, és nem mindenben engedelmesek neki, akkor úgy járnak, mint aki majdnem elérte a vonatot - vagyis lekéste. A "majdnem keresztények" a kárhozat várományosai.
Nagy szégyen, nagy „égés" lett volna, ha Heródes a gyilkos kívánságot hallva visszavonja ígéretét. De inkább égjen itt valaki a szégyen tüzében rövid ideig, mint a kárhozat tüzében örökké!
Uram, segíts, hogy teljes szívemből és minden tekintetben kövesselek téged!
Kommentáld!