...azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról... (Jn 18,37)
Pilátust nagyon bosszantotta, hogy éppen a nagy ünnep alkalmával vitték hozzá Jézust, és követelték, hogy végeztesse ki. Ingerülten kezdte a kihallgatást: Ki vagy? Mit tettél? - Jézus szelíden válaszolt: Én azért jöttem, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Az én országom nem e világból való...
Jézus arról beszélt, ami Pilátust nagyon érdekelte. Azonnal rá is kérdez: Mi az igazság? - De mielőtt Jézus felelhetne, feláll, kimegy, és tovább tárgyal Jézus vádlóival.
Ez a rövid kérdés nagyon sokat elárul. Amikor elhangzik, a hivatalnokból egy pillanatra előbújik az ember. Ez hiányzik Pilátus életéből, erre vágyik, de nem vallja be magának sem. Ő vallat, és nem vall. Kihallgatja Jézust, de nem akarja meghallgatni.
Pedig ezek kegyelmi pillanatok egy ember életében: megnyílik a szív Isten előtt, Isten meg akarná ajándékozni, de az ember mégis elfut, és szegény marad. Nem cserél helyet Jézussal, ragaszkodik ahhoz, hogy ő a bíró, és Jézus a vádlott.
Pedig az igazság nem ijesztő, éppen az az örömhír. Mi az igazság? Az igazság az, hogy mi Istentől halálos ítéletet érdemlünk. Az igazság az, hogy ezt az ítéletet Jézus Krisztus magára vállalta és ténylegesen elszenvedte, amikor meghalt a kereszten. Az igazság az, hogy aki ezt hiszi, azt Isten igazzá nyilvánítja, és nem bünteti meg. Mert az igazság egy személy, úgy hívják: Jézus. Akinek Jézusa van, azé az igazság. Ezért jött ő a világba.
Ne vallassam Jézust, hanem vallják neki ma! Ne én kérjem számon, mintha bírája lennék, hanem üljek a vádlottak padjára, engedjem, hogy leleplezzen és kegyelemmel felmentsen! Aki őbenne hisz, nem megy ítéletre (Jn 5,24)!
Kommentáld!