És azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia. (ApCsel 9,20)
A damaszkuszi úton Saul-Pál egészen új ismeretekre tett szert. Meglátta, ki Jézus, ki ő maga, és később a városban megtudta, mi Jézus terve vele, mi lesz az új feladata.
Eddig teljesen hamis elképzelése volt Jézusról, az, amire tanították hogy ő tévtanító és istenkáromló volt. Most tapasztalhatta, hogy nem volt, hanem él, és ő az, akinek mondta magát, Isten Fia. - Saul pedig az ellensége, üldözi őt. Igaz, csak a benne hívőket üldözte, de eszerint Jézus teljesen azonosítja magát velük.
A hit azonban nemcsak új ismereteket jelent, hanem engedelmességet is. Saul megteszi, amit Jézus mondott neki. Bemegy a városba, vár, ameddig kell, majd azonnal elmondja, kinek ismerte meg Jézust.
Ez a pálfordulás. Sokan tévesen úgy használják ezt a kifejezést, mintha ez köpönyegforgatást jelentene. Egyáltalán nem. A bibliai pálfordulás a gondolkozásnak s az egész életnek egyszeri, végleges és alapvető megváltozása. Itt nem forgatunk semmit oda meg vissza, hanem a felismert rossz irányból az Isten szerinti jó irányba fordul az élet, és attól kezdve úgy marad végig.
Eddig Pál azt hitte, a maga ura. Pontosan tudta, mit akar, megkapta ehhez az írásos felhatalmazást, meg volt győződve arról, hogy jó dolgot cselekszik. Most rájött, hogy nem a maga ura volt, hiszen gyilkos gyűlölet hajszolta, egy tévhit rabja volt. Mostantól tudatosan Jézus Krisztusnak akar engedelmeskedni.
És vállalja őt mások előtt is, mind a zsinagógában, mind a keresztények közt megvallja hitét. Új megvilágításba kerül régi ismerete is, felismeri, hogy az Ószövetség is Krisztusról szól. Az ő bátor hitvallója lesz.
Bekövetkezett-e már ilyen pálfordulás az életemben? Tudom-e, hogy ki ő, ki vagyok én, és mi a tőle kapott feladatom?
Kommentáld!