...Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet... (ApCsel 4,29)
A Jézusról szóló bizonyságtétel legfőbb akadálya, ha magunk sem hisszük igazán, amit mondanunk kellene. Ha úgy akarunk Isten szeretetéről beszélni, hogy mi sem ismerjük még azt, és nem abból élünk. Ilyenkor vizsgáljuk meg magunkat, mit hiszünk tulajdonképpen! Vegyük komolyan a bátorítást: hidd, amit hiszel!
Akadály lehet az emberektől való félelem is: vajon mit szólnak hozzá, hogyan fogadják? Senki sem örül annak, ha visszautasítják vagy kigúnyolják. Márpedig az evangélium hirdetésével ez együtt járhat, mert nagy az emberek tudatlansága, és Isten igéjétől egyre messzebb kerül a közgondolkodás.
Ezért kell nagyon szeretnünk azokat, akiknek bizonyságot teszünk. Akiben nincs ott a mentő szeretet, azt könnyen megbénítja a közönye vagy a büszkesége. Ez is akadálya a hiteles bizonyságtételnek.
Akadály lehet, ha nem vagyunk tisztában a feladatunkkal. Nem előadást kell tartanunk, hanem Isten meghívását kell átadni: mit tett Jézus értünk, s mit végzett már el az életünkben. Ha pedig valamire nem tudunk válaszolni, őszintén megmondjuk: nem tudom. Mint a vakon született is, akit Jézus meggyógyított: „Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok." (Jn 9,25)
Aki meg van győződve arról, hogy amit másoknak mond, az igaz, és számukra is nagyon fontos, az legyőzi ezeket az akadályokat. Aki nemcsak hallott egy gyógyszerről, hanem rajta is az segített, meggyőzően tudja ajánlani azoknak, akiket szeret. Márpedig az evangélium igaz, és erről nem nekünk kell meggyőznünk a hallgatókat, hanem Isten Szentlelke teszi azt. Ezért az első keresztényekhez hasonlóan mi is teljes bátorsággal mondhatjuk bárkinek, és kérhetjük ezt a bátorságot Istentől.
Kommentáld!