Mire figyelek az ünnepen

„Az Úr azonban így válaszolt: "Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, pedig csak egy a szükséges. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszik el tőle soha." Lk 10,41-42

Csak néztem a földön szétszóródott csillogó törmeléket, összegabalyodott vezetéket, és kitört belőlem a sírás. Felborult karácsonyfám miatti idegességem, szomorúságom elérte a csúcspontját. Nem ez volt ugyanis az első alkalom azon a héten, hogy felborult a fa. Negyedszerre történt. Plafonig érő fánkat a talpra rögzítettük, majd együtt minden ágra díszeket aggattunk. Mikor végeztünk, felkapcsoltuk a világítást, s mikor kigyúltak az apró égők, hátra léptünk, s csodáltuk a művünket.
Örömmel éltük át azt a percet. Majd ugyanezt második alkalommal. A harmadik ledőlés után a megmaradt díszek felrakása már rutinszerűvé vált.
Mikor a fa újra felborult az éjszaka közepén – negyedszerre – hangosan megfogadtam, hogy soha az életben nem állítok többé karácsonyfát.
Hagytam, hogy az a fa megfosszon a Karácsony örömétől, s idegességet meg jó adag dühöt éreztem helyette. A fával való hadakozás sokkal több energiámat és érzelmemet emésztette fel, mint kellett volna. Mielőtt észrevettem, figyelmemet teljesen lefoglalta az, ami nem „szükséges”.
A Lk 10,41-42-ben Jézus épp ettől óvja Mártát. Mártát teljesen lefoglalta a tökéletes vacsora szervezése Jézusnak, az, hogy minden vendéglátással összefüggő fontos feladatát tökéletesen elvégezze, a „dolgok” annyira lekötötték, hogy maga Jézus kikerült figyelme fókuszából. Bosszankodott amiatt is, hogy nővére nem segített, ettől ingerült lett és rosszkedvű.
Szóvá is tette neheztelését, mire Jézus azonnal, mégis kedvesen figyelmeztette, hogy olyasmiért aggódik, ami igazából nem is számít. Jézus nem igényelt csodás étkeket, tökéletesen kidekorált környezetet, makulátlan konyhát. Nem hatotta meg Márta sürgölődése. Egyet szeretett volna, ha Márta újragondolja a fontossági sorrendet, és Őt magát helyezi figyelme fókuszába.
Karácsonykor Jézus születésére összpontosítunk. Legtöbbször mégis számos „dolog” elvonja figyelmünket. Feszültté tesz az ajándékok vásárlása, a pénz, amibe kerülnek. Azon idegeskedünk, van-e megfelelő ruhánk, amit az összejöveteleken viselhetünk. Aggódunk, hogy felszedünk néhány kilót a karácsonyi finomságok miatt. Fantáziánkat felemészti a dekorálás. Sütünk-főzünk-takarítunk, hogy minden tökéletes legyen a vendégek számára.
Sok mindenre van gondunk, és nem figyelünk az Egyetlenre, aki valóban számít.
Márta hagyta, hogy a sokféle elfoglaltság elvonja figyelmét Jézusról, ám ebbe a csapdába mi is könnyen beleesünk az ünnepek alatt. Talán nem mindig a tevékenység köti le figyelmünket, lehet az a pénz, az aggódás a családi összejövetelek sikeressége miatt, és igen, lehet akár egy instabil karácsonyfa is. Az ünnepekre készülődés káosza észrevétlenül megfoszthat a Jézusban megtalált örömtől, ami „a szükséges” az életünkben. Tudatosan igyekezzünk ezen a karácsonyon drága Megváltónk születésére koncentrálni, s ne hagyjuk, hogy a stressz eluralkodjék rajtunk. Ha idén sikerül, talán kialakulhat ebből egy új hagyomány. Amikor valóban Jézus válik az ünnep központi alakjává és értelmévé.

Uram, Te tudod, hogy könnyen feszültté válok az ünnepi készülődéstől. Segíts, kérlek, hogy figyelmem Rád szegeződjön, s ne vonja el a készülődéssel járó sok törődés, feladat, felelősség. Jézus nevében, Ámen.