Több, mint egy boldog karácsony

Azon az éjszakán, amikor az istenség egybeolvadt a testi emberiséggel, ahogy Jézus megjelent a színen egy istállóban, a földi dolgok megremegtek és összekeveredtek friss dicsőséggel és döbbenetes csodával.

A mennyei angyalok megjelentek az égen, hogy fogadják és dicsőítsék Istent, ünnepelve a régen várt Megváltó érkezését. Elhagyták elfátyolozott létezésüket, hogy beszéljenek és énekeljenek pár alázatos pásztornak egy mezőn.

Várj, mi? Miért?

Azért, hogy bejelentsék a jó hírt, a hatalmas örömet, ami Isten ajándékaként érkezett egy bepólyált kisbaba csomag képében, mint Jézus.

Amikor a pásztorok megjelentek, úgy találták Máriát, Józsefet és az újszülött Jézust, ahogy az angyalok előtte elbeszélték (Lukács 2.16). ,,Áhítattal dicsőítették és hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak, és úgy láttak, ahogy tudtul adták nekik”Lukács 2.17,20).

És Mária? Mindent elfogadott.
Sugárzott és dicsőített.
A Biblia azt mondja, Mária mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette(Lukács 2.19)

Ismerem ezt a történetet. Valószínűleg te is, de pillantsunk rá újra a reakciókra...

A jászolban fekvő Messiás ünneplése közben, mennyei angyalok énekeltek hálaadó éneket Istennek és örömmel fényesítették ki az égboltot. Pásztorok siettek, hogy lássák Jézust, dicsőítsék az Urat és ámulatba ejtsék a hallgatóságot, azzal, hogy elmesélték, mit láttak és hallottak. Egy fiatal új anyuka élvezte mindennek a csodáját és beleburkolózott az előtte lévő méltóságba.

Amikor átgondolom a kontrasztot az első és a mai karácsonyok között, ráébredek, hogy milyen messzire tévedtünk.

Ahelyett, hogy megtöltenénk az eget az isteni kinyilatkozással, a levegő körülöttünk azzal van tele, hogy azon tanakodunk, azt mondjuk-e hogy Kellemes Ünnepeket, vagy azt, hogy Boldog Karácsonyt. Elárasztjuk egymást ajándék utalványokkal és szinte karmoljuk egymást, hogy előrébb jussunk a sorban, amikor leértékelések vannak. Elköltjük azt a pénzt is, amink nincs is és igazoljuk-vagy akár magasztaljuk-hatalmas bevételünk.

Min gondolkozunk? Hol a fókuszunk?

Az az első karácsony több volt, mint boldog. Szent volt, megtöltve csodával és dicsérettel.

A karácsony teljesen Jézusról szól.

Több mint egy boldog karácsonyt szeretnék, azon vagyok, hogy egy jelentőségteljes karácsonyunk legyen, ami visszavisz ahhoz a jászolhoz, ami a kereszthez vezetett.

Olyan karácsony, ami keresztezi a boldogságot az elmélkedéssel

Olyan, ahol egyszerre van jelen a szent lélek gyümölcsei és a gyümölcskenyér.

Olyan, ahol van élő dicséret és hosszú imák.

Olyan, ahol figyelek a hírnökre és segítek az éhezőknek.

Igen, szeretném, ha mindannyiunknak boldog lehetne a karácsonya. Arra vágyom, hogy jelentőségteljes karácsonyunk lehessen. Nem olyan, ami a fogyasztásban kimerül, vagy elveszik az értelmetlen, felületes beszélgetésekben, hanem, ami az imádatra koncentrál, az ünneplésre, áhítatra, figyelemre.

Olyan, ami tükrözi Istent és hálát ad neki, mert elküldte Jézust, hogy reményünk legyen.

Olyan, ami gazdag mélységben, szeretetben és kapcsolatokban.

Olyan, ami telve van az Ő dicsőségével.

Szóval ez most a kihívás. Kihívás nekünk, hogy félre tegyük az értelmetlen ellentmondásokat, viselkedéseket és zaklatottságot, és tereljük inkább a szívünket egy Megváltó központú, jelentőségteljes karácsony felé.

Szent Atyánk, minden dicsőség és méltóság a tied, áldott legyen a te neved! Köszönjük, hogy legyőzted a sötétséget a világban és a szívünkben is a te fényeddel.
Segíts, hogy egy értelmes, célokkal teli életet élhessünk, és fogékony dicsőítéssel ezen a karácsonyon és minden nap. Jézus nevében, Ámen.