“Mutasd meg hatalmadat, Uram! Mi pedig énekelünk, zsoltárt zengünk hatalmas tetteidről!”
Zsoltárok könyve 21:14
Néha olyan,
mintha Isten csak nézne le ránk a trónjáról, és csak várna. Olyan,
mintha semmit sem akarna tenni, csak figyelné az eseményeket. Azt hiszem
mindannyian éreztünk már ilyent.
Egy betegségben, egy szerettünk
elvesztésekor, egy nehéz vizsgahelyzetben, vagy párkapcsolati krízisben.
Mind feltettük már a kérdést: Miért nem teszel semmit, Uram?
Belegondolva,
hogy a Biblia hány hasonló nehézséggel küzdő emberről ír, akiknek az
életében csodák történtek. Isten közbelépett, és teljesen jogosan
gondolkozunk rajta, hogy nálunk miért nem történik ugyanez.
Valójában
ez nem egészen úgy néz ki ahogy mi gondoljuk. Izrael egy apró nép volt,
és a történetében is csak egy marék emberrel történtek csodák. Amikor
olvassuk Dávid és Góliát történetét, akkor elámulunk, milyen
fantasztikus, hogy a gyerek győzött az óriás ellen, és bosszant minket,
hogy miért nem a mi problémánk tűnik el olyan könnyen, csak azt nem
vesszük észre, hogy ezt a Biblia lapjain is csak egyszer olvassuk.
Dáviddal történt, és nem mással.
Az ő élete
sem volt fenékig tejfel, de emlékezett erre a csodára. Emlékezett arra,
amikor hallotta, hogy Isten teremtette a világot, és áldotta érte a
Teremtőt. Emlékezett a másokkal történt csodákra, és ugyanúgy
tapasztalatnak élte meg, és zsoltárt írt róluk.
Isten ma is
cselekszik. Lehet, hogy már ezerszer láttad a munkáját, de nem vetted
észre, mert mást vártál, de Ő ma is cselekszik. Ha képes vagy ezt
meglátni, akkor lesz miért dicsőítened. Akkor az erőt tud adni. Lehet
hogy nem úgy dolgozik, ahogy te szeretnéd, de itt van még mindig. Még
mindig melletted áll. Még mindig cselekszik.
Neked csak emlékezned kell!
Áldott napot!
Kommentáld!