Plenáris ülése alkalmából fogadta a Szentatya pénteken a Pápai Társadalomtudományi Akadémia tagjait. A pápa felhívta a figyelmet a család pótolhatatlan értékére, amelyet meg kell óvni az ideológiákkal szemben, megfelelő politikai, gazdasági és kulturális támogatást biztosítani a társadalom alapsejtjének.

Gedő Ágnes – Vatikán

Ferenc pápa elismeréssel szólt a háromnapos tanácskozás témájáról: A család mint kapcsolati tőke: A szeretet kihívása. A társadalmi változások módosítják a házasságban és családban élők körülményeit szerte a világon. Az elhúzódó és összetett válság pedig kemény próbatétel elé állítja a szilárd és boldog családot tervező embereket. Hogyan válaszolhatunk minderre? Újra föl kell fedeznünk a család értékét, mint a társadalmi rend forrását és eredetét, a testvéri társadalom alapsejtjét, mely képes megóvni közös otthonunkat.

 

A pápa rámutatott, hogy a család szinte minden nép értékrendszerében az első helyen áll, hiszen a férfi és a nő természetének szerves része. Ebben az értelemben a házasság és a család nem tekinthető pusztán emberi intézménynek, bár a századok folyamán sokat változott, illetve kulturális és spirituális különbségek figyelhetők meg az egyes népeknél. Minden eltérés dacára vannak olyan közös és állandó vonások, amelyek kifejezik a házasság és a család nagyságát és értékét. A Szentatya felhívta a figyelmet a Nyugaton elterjedt individualista és privatista szemléletre, mely azzal a veszéllyel jár, hogy a család elszigetelődik és szétforgácsolódik a társadalom szövetében. Így elvész a család azon társadalmi funkciója, melyet az egyének között és a közösségben gyakorol, különösen a gyengébbek irányában: a gyermekek, a fogyatékkal élők és a nem önellátó idősek érdekében.

 

Ferenc pápa leszögezte: a család a társadalom javát szolgálja, és nem egyszerűen úgy kell rá tekinteni, mint egyének összességére, hanem olyan kapcsolatiságra, amely a kölcsönös tökéletesség kötelékén alapul. Ahogy Szent Pál írja a kolosséiakhoz:

„Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. „Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is.  Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent.” (Kol 3,12-14). Az embert saját képére és hasonlatosságára teremtette Isten, aki szeretet. A kölcsönös szeretet férfi és nő között annak az abszolút és hibátlan szeretetnek a visszatükröződése, amellyel Isten szereti az embert, amely termékeny, és amelyet a társadalmi közrend és a teremtett világ védelmében kell megvalósítania.

 

A család java nem halmozó jellegű, vagyis nem az egyének erőforrásait összegzi hasznuk növelése érdekében, hanem a tökéletesség kapcsolati köteléke. A hűséges szeretet, a bizalom, az együttműködés, a kölcsönösség viszonyában osztozik, mely a családtagok javát és boldogságát szolgálja. Ebben az értelemben a család, amely már önmagában kapcsolati erőforrás, sok más jó és kapcsolat forrásává válik a közösség számára. A pápa példaként említette az állammal, vagy a társadalom más csoportjaival való jó viszonyt, a családok közötti szolidaritást, a nehéz helyzetben lévők befogadását, az utolsókra való odafigyelést, az elszegényedés folyamatának megállítását.

 

Ezt a tökéletesítő köteléket hívhatjuk társadalmi genómának is, mely abban áll, hogy szeretetből adunk a másiknak, a nagylelkű és teremtő kölcsönösség elve szerint élünk. A család humanizálja a személyeket, mert az én helyébe a mi kerül, azzal együtt, hogy tiszteli mindegyikük jogos különbözőségét. Nagyon fontos tehát tudatosítani, hogy a család nemcsak személyek csoportosulása – ismételte meg a Szentatya. Az egyház társadalmi tanítása segít megérteni a családi szeretet lényegét. Erről írt Ferenc pápa Amoris laetitia – kezdetű apostoli buzdításában, rámutatva, hogy egy nagy hagyományba illeszkedik, mégis halad előre.

 

Egy másik fontos jellemvonása a család intézményének a befogadás – folytatta a Pápai Társadalomtudományi Akadémia üléséhez intézett beszédét a pápa. A befogadás főként ott válik nyilvánvalóvá, ahol a családban gyenge, vagy fogyatékkal élő tagok is élnek. Az ilyen családok sajátos erényeket fejlesztenek ki, amelyek révén növekszik bennük a szeretet képessége, és türelmesebben állnak az élet nehézségeihez. Gondoljunk a betegek rehabilitációjára, a migránsok befogadására, általánosságban a kirekesztés áldozatainak társadalmi inklúziójára a szociális élet minden terén, főként a munka világában. A súlyos fogyatékkal élők otthoni ápolása olyan erőket mozgat meg a családtagokban, amely képes válaszolni a speciális igényekre. Gondoljunk azokra a családokra, akik az egész társadalom javát szolgálják, például az örökbefogadó vagy nevelőszülő családok. Tudjuk, hogy a család az anyagi és lelki szegénység fő ellenszere, mint ahogy a demográfiai tél problémájának, vagy a felelőtlen anyaságnak és apaságnak is. A pápa hozzátette: A demográfiai tél (vagyis drasztikusan lecsökkent születésszám) komoly gondot okoz Olaszországban, más európai nemzetekhez képest. Szintén oda kell figyelni a felelőtlen anyaságra és apaságra is, segíteni abban, hogy ez ne forduljon elő.

 

Ahhoz, hogy a család betöltse tökéletesítő kötelék szerepét és kapcsolati erőforrás legyen, szükség van más személyek, intézmények, köztük a kormányzat támogatására is. Minden országban családbarát szociális, gazdasági és kulturális politikát kell folytatni – hangsúlyozta Ferenc pápa. Lehetővé kell tenni a család és a munka összehangolását, adókedvezményekkel segíteni a családokat és a gyermeknevelést, támogatni a gyerekvállalást, megfelelő szociális, pszichológiai és egészségügyi szolgálatatásokat biztosítani a párkapcsolat és a szülői kapcsolat kísérésére. Lehetséges a családbarát társadalom, mivel a társadalom a családdal születik és fejlődik. Nem lehet mindent szerződésekre visszavezetni, mint ahogy nem lehet mindent parancsra végezni. Valójában amikor egy civilizáció kitépi földjéből az önzetlen odaadás fáját, akkor menthetetlenül elkezd hanyatlani. A család pedig az önzetlenség fájának legfőbb ültetője. A családban működő kapcsolatokat nem az érdek vezérli, hanem az odatartozás, még akkor is, amikor a kapcsolatok megromlanak. A pápa kiemelte az ingyenesség, az önzetlenség fontosságát: ingyen kapjuk, ingyen adjuk, így működik a család mechanizmusa.

 

Bizonyos feltételek mellett tudjuk újra felfedezni a család szépségét. Először is le kell szedni a hályogot a szemünkről, eltávolítani azokat az ideológiákat, amelyek miatt nem látjuk a valóságot. A belső mestert kell követnünk, nem egyszerűen a konszenzusra törekedni. A másik feltétel az, hogy újra felfedezzük a természetes házasság és a szentségi házasság közti összhangot. A kettő szétválasztása ugyanis azt eredményezi, hogy egyrészt a szentségre mint valami hozzáadott, külső dologra gondolunk, másfelől pedig a család intézményét odadobjuk a mesterséges ideológiák zsarnokságának.

 

Végül a harmadik feltétel – melyre az Amoris laetitia is emlékeztet: tudatosítani, hogy a házasság szentségének kegyelme gyógyítja és felemeli az egész emberi társadalmat, növeli a testvériséget. „A házastársak egész közös életét, a köztük, a gyermekeikkel és a világgal szövődő kapcsolataik teljes hálózatát szintén áthatja és erősíti a szentség kegyelme, amely a megtestesülés és húsvét misztériumából fakad. Ezekben Isten kifejezésre juttatta egész szeretetét az emberiség iránt, és bensőségesen egyesült is azzal”. (Amoris laetitia, 74., fordította Diós István)

Ferenc pápa még egyszer köszönetet mondott a Pápai Társadalomtudományi Akadémia munkájáért, elismerve a családról folytatott tanácskozás értékes hozzájárulását, majd imáiról biztosította és megáldotta őket.