“Én is, amikor megérkeztem hozzátok, testvéreim, nem úgy érkeztem, mint aki ékesszólás vagy bölcsesség fölényével hirdeti nektek az Isten bizonyságtételét. Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés között jelentem meg nálatok. Beszédem és igehirdetésem sem az emberi bölcsesség megejtő szavaival hangzott hozzátok, hanem a Lélek bizonyító erejével, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.”
A mondás úgy tartja, hogy aki sokat beszél, keveset mond. Szeretem ezt a mondást, még akkor is, ha én sokat tudok beszélni. Amikor édesapám hazahozott egy nyomtatót és egy számítógépet, viccből mindannyiunknak nyomtattak egy oklevelet. Szépen megszerkesztették, és valami ránk jellemzőt írtak rá. Az enyémen a következő állt: “A világ legcserfesebbje”.
Aki sokat beszél, keveset mond. Pál bár szerintem még ez a mondás létrejötte előtt élhetett, mégis ismerte az elvet. Ha valaki sokat beszél, akkor a hosszú mondatok között elveszik a lényeg.
Pál úgy dönt, hogy csak egy dolgot akar elmondani. Ez egy prédikátortól nagy dolog. Egy üzenete van, méghozzá Jézus kereszthalála. Az egyetlen amit szeretne megértetni az emberekkel, az a kegyelem. Nem szeretne belevágni teológiai vitákba, mert a legfontosabb amit el kell mondjon, az az, hogy Jézus megváltott. Minden ebből következik.
Mennyivel szebb lenne az élet, ha csak ezt az egy üzenetet szeretnénk képviselni. Ha a többi részletkérdést (bármennyire is fontosak), másodlagosnak tekintenénk, és nem az egymás közti háborúzás alapjának.
Kövessük Pál példáját, és a hangsúlyt helyezzük a megváltásra, és ne a véleményünkre!
Áldott napot!
Kommentáld!