Szeptember 9-e Claver Péter (1580–1654) jezsuita misszionárius, áldozópap, a néger missziók védőszentjének emléknapja. 31 éven keresztül az amerikai Cartagena kikötővárosban hirdette az evangéliumot a rabszolgák, az elesettek között. 1888-ban avatta szentté XIII. Leó pápa.

Juan Pedro Claver 1580-ban született egyszerű, vallásos paraszti családban. A barcelonai egyetemen tanult, majd 1602-ben felvételét kérte a jezsuita rendbe. 1604. augusztus 8-án tette le fogadalmát. Átlagon felüli értelem, ítélőképesség, mély hit és felebaráti szeretet jellemzte. 1605-ben tanulmányai folytatására Mallorcába küldték; ott ismerkedett meg a nyolcvanéves szerzetessel, a kolostor kapusával, Rodriguez Szent Alfonzzal (1531–1617). Az áldozatvállalás e nagy egyéniségével való találkozás egész életére nagy hatással volt.

Barcelonában befejezve teológiai tanulmányait, 1610-ben Sevillából misszionáriusi szolgálatra indult Amerikába, Cartagenába. E tengeri kikötővárosba érkeztek a néger rabszolgákat szállító hajók; Claver Péter a jezsuita kollégium bejárata mellett egy kis cellát alakított ki, ahol összegyűjtötte az érkezők számára fontos dolgokat. Nagy szeretettel volt a négerek iránt.

„Szentháromság ünnepén kikötött egy nagy hajó. Azonnal odasiettünk, két hátaskosarunkat megtöltve naranccsal, citrommal és dohánnyal. Még mielőtt a hajó kikötött volna, már a betegek mellett voltunk. Cseréptörmeléken és téglákon feküdtek: ezeket használták fekhelyül; teljesen meztelenek voltak, egy szál ruha nélkül. Utat törtünk a többiek tömegén át, és a betegeket két csoportba gyűjtöttük: az egyik mellé a társam szegődött, a másikhoz én” – írta Claver Péter, aki 30 ezernél többször szolgáltatta ki a keresztséget. Minden megke­resztelt rabszolga kapott egy érmet, s a nyakában hordta, hogy felismerjék keresztény voltát.

1620 körül fogadta meg Péter, hogy a rabszolgák örökös rabszolgája lesz: „Petrus Claver, Aethiopum semper servus.” Amennyire csak lehetett, figyelemmel kísérte védencei sorsát, és gondoskodott arról, hogy hitoktatásuk folytatódjék. Törődött a foglyokkal és az inkvizíció foglyaival is. Harmincnégy évet töltött e misszós munkában a cartagenai kikötő körzetében.

Élete vége felé alig aludt; vezeklő gyakorlatokat végzett és szemlélődött. 1651-ben betegeskedni kezdett; le kellett mondania apostoli tevékenységéről. Amikor bénultan és fájdalmak között feküdt, önmagát és szenvedését áldozatul ajánlotta fel fekete testvéreiért. 1654. szeptember 8-án halt meg.

1850. július 16-án került sor boldoggáavatására. 1888. január 15-én – tanítójával, Rodríguez Alfonz testvérrel együtt – avatta szentté XIII. Leó pápa; majd néhány évvel később, 1896. július 7-én a néger missziók védőszentjévé tette.

Magyar Kurír

Forrás: Diós István – A szentek élete