„De egyet cselekszem, azokat, amelyek a hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.”
Bár nem tudjuk, hogy Pál apostolnak sportos alkata volt-e – amennyit utazott én mindenesetre így tudom elképzelni -, viszont az biztos, hogy szerette a sportot. Ez jól látszik abból, ahogy leveleiben rengeteg, az ókori sportélethez köthető képet és szakkifejezést használ - győzelmi koszorú, öklözés, futás, stb. - melyeket aztán a keresztény életre is alkalmaz.
Nem véletlen, hiszen ma is példaértékű, ahogy egy sportoló céltudatosan készül az előtte álló megmérettetésre. Ahogy gondosan megtervezi az edzéseit, azt, hogy mikor, mit és mennyit eszik, alszik, stb. Képes lemondani mindenről, csakhogy a versenyen a legjobb eredményt hozhassa ki magából.
Sőt, vannak közöttük, akik képesek feláldozni mindent, egészséget, házasságot, barátságot, csak azért, hogy pillanatnyi hírnévre tegyenek szert és hogy „romlandó koszorút nyerjenek” (1Kor.9:25).
De mi a helyzet veled, aki állítólag a romolhatatlan jutalomért küzdesz? Te céltudatosan készülsz a Jézussal való találkozásra, vagy lesz, ahogy lesz? A mulandó földi értékekre hátratekingetve, kacsázva botorkálsz, vagy előredőlve rohansz és tudatosan keresed a szolgálat lehetőségét?
Van-e 'edzésterved', szolgálati terved mára, hogy Krisztus követeként ma kinek nyújtasz vigaszt, bátorítást, egy mosolyt, egy ölelést?
Az apostol arra bátorít, hogy az ő példáját követve, „félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra.” (Zsid. 12:1-2)
A cél közel!
Áldott napot!
bejegyezte: szilárd – augusztus 11, 2021
Kommentáld!