Caracciolo Szent Ferenc (születési nevén:
Ascanio Pisquizio) (Villa Santa Maria,
Chieti mellett,
1563.
október 13. –
Agnone,
1608.
június 4.)
szentté avatott római katolikus pap, a caracciolinók rendjének alapítója.
Élete
Caracciolo Szent Ferenc sírja, Nápolyban
ÉleteAscanio Pisquizio gazdag családban született, a
Chienti mellett, mint a Caracciolo család Pisquizio ágának tagja. Kora fiatalon súlyos betegség támadta meg, vagy elefántkórban, vagy pedig leprában szenvedett, melyből 1585-ben csodálatos módon meggyógyult. Ekkor fogadalmat tett, hogy pap lesz. Teológiai tanulmányait Nápolyban végezte el, 1587-ben szentelték pappá.
Ezután csatlakozott a Bianchi della Giustizia nevű papi közösséghez, melynek fő célja a halálraítéltek lelki támogatása volt.
Pár évvel később három társával megalapítja a caracciolinók rendjét, majd 1589-ben Spanyolországba utazott, hogy ott is elterjessze a közösséget. 1590-ben tért vissza Nápolyba, ahol 1592-ben rendfőnökké választották, amely szolgálatot 1607-ig látta el.
Fő irodalmi műve a "Le sette stazioni sopra la Passione di N.S. Gesù Christo" címet viseli, mely halála után Rómában jelent meg 1610-ben.
1608. június 4-én halt meg Úrnapja előestéjén Agnone községben, a Nápolyi Királyság területén. XIV. Kelemen pápa 1769-ben boldoggá, VII. Piusz pápa 1807-ben szentté avatta.
Az olasz szakácsok őt tartják védőszentjüknek.
Kommentáld!