Caius Traianus Decius római
Decius vagy Traianus Decius (eredeti nevén: Gaius Messius Quintus Decius; Budalia, 201 körül – Abrittus, 251. június 1.) a Római Birodalom császára.
Hatalomra jutása
Decius, majd később Traianus Decius Pannonia szülötte volt, bár anyai ágon itáliai vér csörgedezett az ereiben. 232-ben consul, később Róma városának praefectusa volt, majd Philippus Arabs római császár a dunai
légiók parancsnokává nevezte ki azzal a nem titkolt szándékkal, hogy
rendet teremtsen a fegyelmezetlen katonaság körében. Katonái azonban
császárrá kiáltották ki a népszerű hadvezért, s Decius és seregei egy Verona melletti csatában vereséget mértek Philippus császár hadára. Az ütközet után a császár és fia merénylet áldozata lett.
Uralkodása
Császárként Decius az ősi római hagyományok rendíthetetlen őrzőjeként
igyekezett megmenteni a válságba jutott birodalmat az
elkerülhetetlennek tűnő bukástól. Példaképül Traianus császárt választotta, akinek nevét a maga neve mellé illesztette. A szenátussal jó kapcsolatot ápolt. Ő volt az első császár, aki már valóban elrendelte a nagy tömegekre vonatkozó keresztényüldözéseket,
mivel a császár úgy vélte, hogy a pogány vallás megerősítése a
birodalom fenntartásának egyetlen záloga és a keresztények az ősök
tiszteletét sértik meg. Decius az új hit erősödésének háttérbe
szorításáért komoly intézkedéseket hozott. Jézus Krisztus
követőit a hatóságok előtt arra kényszerítette, hogy áldozatot
mutassanak be az állam isteneinek és a császárnak. Ha ezt a
gyanúsítottak megtagadták, akkor halálbüntetéssel sújtották őket.
Halála
250-ben a karpok megtámadták Dacia provinciát, míg a gótok Kniva vezetésével Moesiába hatoltak be. A császár hadjáratot indított a barbárok ellen, de Beroeánál vereséget szenvedett. 251-ben az uralkodó a mai Dobrudzsa
vidékén ellentámadást indított a hazafelé igyekvő gótok ellen, de az
abrittusi mocsarakban újabb vereséget szenvedett tőlük. Decius császár
és fia, Herrenius Etruscus caesar is elesett a csatában.
Kommentáld!