Az Egyház Péter utódának vezetésével végzi munkáját, és Jézus segítségét újra és újra megtapasztalja. Jézus szavára telik meg a háló, Jézus várja a munkálkodásból visszatérő övéit. Ma is megtapasztalhatjuk Jézus segítő erejét, ma is Péter utódának vezetésével hirdeti az Egyház a feltámadás örömhírét. Az igehirdetés munkájába hív minket is Jézus, saját testével táplál, kegyelmének erejét adja

Legeltesd juhaimat!

Péter nem is gondolta volna, hogy ő egyszer megtagadja azt a Jézust, akiért rajongott. Akiért még az életét is felajánlotta. Mivel azonban a szíve még nem volt igazán Jézusé, mivel nem tudta, mit jelent szeretni Jézust, ezért egyszer bekövetkezett egy pillanat, amikor Kaifás udvarán az arcába nézett egy szolgálólány és csak ennyit mondott: te is a názáreti Jézushoz tartozol. Lehet, ha azt mondja: így van, – semmi baja nem lett volna. De megijedt, a félelem pedig nagy úr, és elkezdett hazudozni. Letagadta Jézust. Azután esküvel kellett megerősítenie, hogy nem ismeri Őt, és az a tragédia lett belőle, ami nagypéntek hajnalán azon az udvaron bekövetkezett.

A csodálatos halfogás után egy nagyon mély beszélgetés következik Jézus és Simon Péter között. Jézus a későbbi Pétert, azaz a Kősziklát az iránta való szeretetének a mértékéről faggatja ki.

Simon Péter talán meglepődve veszi tudomásul a Mester kérdését. Az apostolok húsvét után mintha eltértek volna az eredeti küldetésüktől, hiszen halásznak. Jézus viszont emberek halászává akarja őket tenni. Jézus kérdése ezért eléggé helyénvaló. Péter a tagadásával Jézus bizalmát eljátszotta. Olyan szép, ahogy az Úr Jézus ezt a bizalmat nyilvánosan helyreállítja. Közte és Péter között rendbe jött minden, de Ő azt akarta, hogy mindenki tudja ezt meg! Nem maradhatott kétséges, hogy Ő Pétert visszaállította főapostoli tisztébe.

Az első pünkösdkor a megalakult Egyház elfogadta Péter főségét. Az Apostolok cselekedetei könyve szerint és az apostoli levelek szerint, Péter kezdettől fogva úgy viselkedett, mint aki vezetői hatalommal és felelősséggel irányítja az Egyházat.