„Ha a bűnöket számon tartod, Uram:
Uram, kicsoda maradhat meg?! Hiszen te nálad van a bocsánat, hogy féljenek
téged!”
Hittanórán
Isten mindenhatósága volt a téma. Gyerekek – kérdezte a lelkész – szerintetek van
olyan dolog, amiről még az Isten sem tud?
Kis
csend után jöttek a bizonytalan válaszok: Talán, amit titokban súgtunk
egymásnak a szünetben? Vagy amit nem mondunk ki csak gondolunk? Vagy ami csak a
szívünkben van, például az érzéseink?
Egyáltalán
létezik olyan, amiről Ő nem tud? Azt tanultuk, hogy Ő teremtett minket, akkor pedig
ismeri a múltunkat, a jövőnket, a titkainkat, cselekedeteinket, gondolatainkat…
Csak
egyet nem – vágott közbe egy fiúcska – azt hallottam a templomban, hogy azokat
a bűnöket, amiket megbánunk és elhagyunk, azokat Jézus a vérével kitörli a
mennyben lévő listáról.
S
mily igaz, hogy míg mi évekig, vagy akár egy életen át hordozunk valós vagy
vélt sérelmeket, netán az elkövetett bűnök miatti lelkiismeret furdalást, addig
a Biblia számos helyén arról olvasunk;
„ha
a gonosztevő megtér minden vétkéből, melyeket cselekedett, és megtartja minden
parancsolatimat, és törvény szerint és igazságot cselekszik: élvén éljen, és
meg ne haljon. Semmi gonoszságáról, melyet cselekedett,
emlékezés nem lészen” (Ez.18:21-22)
„megbocsátom
az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.”
(Jer.31:34)
„Ha
megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson
minket minden hamisságtól.” (1Ján.1:9)
S
ahogy az egyik néhai szeretett tanítónk szokta volt mondani: Jó lenne, ha mi is
úgy tudnánk gyakorolni a megbocsátást, ahogy a Mennyei Atya! Ez pedig csak úgy
megy, ha komolyan vesszük a feledés tengerének partján lévő táblát: Horgászni
tilos!
Kommentáld!