Születése	1815. augusztus 6., Castelnuovo d'Asti
Halála	1888. január 31., Torinó
Boldoggá avatása	1929 Boldoggá avatta: XI. Piusz pápa
Szentté avatása	1934 Szentté avatta: XI. Piusz pápa

Bosco Szent János (Castelnuovo d'Asti, 1815. augusztus 16. – Torinó, 1888. január 31.), eredeti teljes nevén Giovanni Melchiorre Bosco Ochienna olasz katolikus pap, a Szalézi Társaság, férfi szerzetesrend megalapítója. Gyakran csak Don Bosco-ként emlegetik.

Életútja

Szegény családban született 1815-ben. Kétéves volt csupán, mikor édesapja meghalt, így édesanyja, Margit, egyedül nevelte három gyermekét. Jánosnak ezért már zsenge korában pásztorként kellett dolgoznia. Eleinte a helybéli plébános tanítgatta, de a család szegénysége miatt nem sok reménye volt a továbbtanulásra, noha éles elméje és jó memóriája volt.

Tanulmányait 1831-ben tizenhétévesen kezdte meg Chieriben. A tandíjhoz szükséges pénzt nyomorúságos körülmények között saját maga kereste meg. 1835 és 1841 között ugyancsak Chieriben végezte teológiai tanulmányait, melynek befejezésével Torinóban pappá szentelték.

Itt határozta el, hogy életét a szegénysorsú gyermekek segítésének és nevelésének szenteli, Néri Szent Fülöp példáját követve. Az oratórium-nak nevezett intézményben 1842 februárjában húsz, 1846 márciusában már négyszáz fiú tanult. Az órákat eleinte a szabad ég alatt, Torino környékén sétálva tartották, majd amikor 1844 őszén Boscót a Rifugió segédpapjává nevezték ki, felettese két termet biztosított céljaira. Később a két termet kápolnává alakították át.

Munkája folytatása többször is akadályokba ütközött, és kitartását, amellyel küzdött, betegesnek minősítették. A termeket elvették tőle, így Bosco lakásokat bérelt, és ott folytatta a fiúk nevelését. Édesanyja is csatlakozott hozzá és életének utolsó tíz évében az első szaléziánus gyermekotthonban dolgozott. Utóbb a városi hatóságok is felismerték Bosco kezdeményezésének a fontosságát.

Kapcsolata IX. Piusz pápával

IX. Piusz Bosco Szent János pápája volt. Legelőször 1858. március 9-én volt kihallgatáson nála, és mindkettőjüknek olyan benyomásuk volt a másikról, mintha egy szenttel találkoztak volna. IX. Piusz támogatta és irányította Don Boscót a szalézi rend megalapításában.

Ő ajánlotta neki, hogy nevezze „társaságnak”, lépést tartva a korral; hogy tegyenek fogadalmat, de ne ünnepélyes keretek között. Továbbá egyszerű öltözéket javasolt, a lelki életben pedig hatékony, de nem túl bonyolult gyakorlatokat. Rábeszélte Don Boscót, hogy írja le Emlékiratait, lelki örökségül hagyva a szaléziaknak. Pápasága alatt jóváhagyta a Szalézi Társaságot és szervezeteit, a Segítő Szűz Mária Leányai Intézményét, és a Szalézi Munkatársak Egyesületét, amelynek első tagjai között volt ő maga is.

Don Bosco nagyon szerette IX. Piuszt, elfogadta minden tanácsát, akkor is, ha nagy áldozatokat követelt tőle. De a pápa is nagyra becsülte Don Boscót, és néhány alkalommal elhívta Rómába, hogy kényes kérdésekben kikérje véleményét.

A rend hivatalos elnevezése: Don Bosco Szalézi Társasága vagy Don Bosco Szaléziak,  megalakult 1859-ben Torinóban, pápai jóváhagyást kapott 1874-ben.

A rend alapítója Bosco Szent János

(Don Bosco, 1815-1888), 1934-ben avatta szentté a katolikus egyház. Rendjét Szalézi Szent Ferencről nevezte el, akinek nagy tisztelője volt.

SDB rövidítés jelentése: Salesiani di Don Bosco, azaz Don Bosco Szaléziak

Az alapító jelszava: "Da mihi animas, cetera tolle!" - "Adj nekem lelkeket (Uram), minden mást vegyél el!" A Szalézi Társaság legfőbb tisztségviselője don Pascual Villanueva Chávez szalézi egyetemes főnök

A Szalézi Társaság apostoli célja: az ifjúság oktatása és nevelése iskolákban, szakiskolákban és különféle ifjúsági intézményekben.

A szalézi közösségek életét jellemzi az egyszerűség, a derűs légkör, az evangéliumi merészség, az alkotókedv, a mély lelki élet és az ebből fakadó öröm.

Segítő Szűz Mária Leányai DON BOSCO NŐVÉREK
Figlie di Maria Ausiliatrice
FMA

A közösség hivatása: tanító-nevelő.

A rendet 1872-ben Don Bosco és Mária Dominika Mazzarello alapította észak Olaszországban Morneseben (Alexandria). X. Piusz pápa jóváhagyásával a intézmény 1911-ben pápai jogú lett. Az intézmény apostoli célja: az anyagi vagy lelki szükségben lévő leány ifjúság keresztény nevelése.

Hivatásuk jellegzetes vonása az Egyházban a Megelőző Nevelési Módszer. Nevelői jelenlét, amely a meggyőzéssel, a szeretet erejével és a Szentlélekkel együttműködve segíti növekedni Krisztust a fiatalok szívében.

A nevelés számos eszközét igénybe veszik: az óvodától az egyetemig minden iskola típusban tanítanak nővérek, oratóriumokat és ifjúsági központokat tartanak fenn.

A szabad idő hasznos eltöltésére különböző egyesületeket, sport, kulturális, turista programokat szerveznek. Fiatalok számára könyveket, folyóiratokat írnak és adnak ki, a katekézisben felhasználható segédeszközeik tárát (írott, képes, audiovizuális) szüntelenül gyarapítják. A missziókban egészségügyi, szociális és karitatív tevékenységet is folytatnak.

A közösség a Szalézi Család élő tagja, amely a történelemben különböző formákban valósítja meg Don Bosco lelkületét és küldetését, kifejezve ennek örök újdonságát. Olyan szerzetesrend, amely egészen Máriáé. Don Bosco a Keresztények Segítsége iránti hálája "élő emlékművének" akarta a rendet, s arra kérte a nővéreket, hogy legyenek az ő tartós "köszönete" az idők folyamán.

Ma 88 országban, 15546 nővér tevékenykedik Don Bosco lelkisége szerint szerte a világ öt kontinensén.

1990-től szerveződött újjá a közösség Pesthidegkúton, Roboz Etelka nővér vezetésével (aki titokban lett nővérré itthon a kommunizmus ideje alatt) és két másik nővérrel (Jeriga Anna és Bognár Anna nővérek), akik visszatértek Olaszországból Magyarországra. Itt kaptak egy óvodát, oratóriumot és hitoktatást is tartanak a nővérek.

A rendnek két újabb közössége is alakult: Mogyoródon, ahol óvodát vezetnek, oratóriumot működtetnek és hitoktatást végeznek, és Egerben, ahol egy Főiskolai Leány Kollégiumot vezetnek a nővérek.

A nővérek a közösségek mellett megszervezték a Szalézi Munkatársak közösségét. A Szalézi Munkatársak Egyesülete a hívek hivatalos társulása, melyet Don Bosco alapított, az Apostoli Szentszék általi jóváhagyással bír, részesedik Don Bosco lelki örökségéből, együtt hordozza a közös szalézi hivatást, és velük közösen felelős a donboscoi terv életképességéért a világban.

A rendben a rendszerváltás után négy fiatal lány tett fogadalmat. Ők és minden jelölt Olaszországban vesznek részt a rendi képzésben, amely három évig tart. Az első fogadalom után hat évvel válik valaki a rend örök fogadalmas tagjává.

Egyházjogi státusza: pápai jogú női
szerzetes intézmény.
A közösség jogi személy.

A közösség nemzetközi központja:
Legfőbb elöljáró:
Madre Antonia Colombo generális anya
I-00139 Roma, Via dell'Ateneo Salesiano, 81.
Tel.: (39-06) 872-741; 7 Fax.: (39-06) 8713-2306;
E-mail: fmasegretariacgfma.org

A közösség magyar központja:
Kereszények Segítsége Háza - Don Bosco Ház
Románi Beatrice FMA magyarországi képviselő
1029 Budapest, Templom köz 1.
Levélcím: 2146 Mogyoród, Dózsa Gy. u. 37.
Tel.: (36-1) 397-4870
E-mail: bp.dbnoverekgmail.com
Honlap: http://www.donbosconoverek.hu