Boldog IV. Károly hermájának megáldása

2013. április 1-én, húsvéthétfőn a 10 órakor ünnep szentmise keretében került sor Boldog IV. Károly király ereklyetartó hermájának megáldására. Az ereklyét őrző hermát Snell György a Bazilika plébánosa áldotta meg, amely Babusa János művész alkotása és a Szent Adalbert oltáron lett elhelyezve. A szenteléskor Kovács Gergely posztulátor mondott ünnepi köszöntőt.

Gondviselésszerű, hogy Boldog Károly király égi születésnapja az idei évben egybe esik Húsvét, a Feltámadás ünnepével. A szentek és az ő ereklyéik tisztelete keresztény hitünknek ugyanezt a misztériumát, életünknek ugyanezt az örök távlatát ünnepli az év minden napján: ahogy a régi húsvéti jókívánság is mondja, a „Boldog Feltámadást!”

Károly király, amikor eljegyezte Zita királynét, akinek néhány éve szintén megindult a boldoggáavatási eljárása, különleges életprogramot választott szentségi házasságuk számára: „Mostantól egymást kell kölcsönösen az Égbe vezetnünk!” A fejereklyetartók, a hermák megformálása is erre az örök távlatra irányítja a figyelmünket, elég ha csak a jeles magyar hermákra gondolunk: Szent László pazar győri hermájára, Szent István székesfehérvári, kalocsai vagy zágrábi hermájára. Ezeken a remekműveken szent királyaink tekintete az Odafent Valókra szegeződik. Ugyanezt a pillantást fedezhetjük fel Boldog Károly király most megáldott új hermáján is.

A hermák Krisztus Urunk ereklyéi után a legrangosabb ereklyefajták, ezért is nagyon jelentős ez az új alkotás. A közelmúltban, amikor beszámoltam erről a Vértanúink-Hitvallóink újságban, rövid levelet kaptam, mindössze ennyi állt benne: „Ugye ezt nem gondolják komolyan?” Erre a kérdésre is szeretnék röviden válaszolni ünnepi köszöntőmben.

Az új herma elhelyezése és megáldása nem egy szoboravató ünnepség, és főként nem legitimista összejövetel vagy Habsburg restauráció, hanem tanúságtétel. Tanúságtétel arról, hogy van Feltámadás, és az Üdvözítő Isten kegyelméből van kapcsolat a megdicsőült és a földi zarándokútját járó Egyház között. Ha röviden végig tekintünk ennek a hermának a megvalósulásán, akkor azt is megtapasztalhatjuk, hogy nem csak mi, akik itt vagyunk, de a gondviselő Isten is komolyan gondolta, hogy a világ legjelentősebb Boldog Károly-ereklyéje egy ilyen különleges hermába foglalva gazdagítsa nemzeti szentélyünket, a Szent István Bazilikát.

Boldog II. János Pál utolsó, 2004 októberében végzett boldoggáavatásán került sor az utolsó magyar apostoli király életszentségének pápai elismerésére. Ekkor két bordacsontot emeltek ki Boldog Károly madeirai érckoporsójából. Ezekből 300 helyre kerültek apró csontszilánkok, egyedül Róma és Bécs gazdagodott egy-egy nagyobb 2-3 cm-es csonttöredékkel. Ekkor határoztuk el, hogy Magyarország számára egy ezeknél is nagyobb, és már eleve rangos ereklyetartóba szánt csontrészt igénylünk a római posztulátoron keresztül a madeirai Funchal püspökétől. Amikor a rá következő évben megérkezett a bordacsontereklye, nem akartunk hinni a szemünknek, mert olyan nagy volt, amilyenről álmodni se mertünk volna, majdnem 9 cm nagyságú. Erdő Péter bíborostól Szabó Géza kanonok úr, a Bazilika korábbi plébánosa vehette át e jeles ereklyét, mely a boldog király szívéhez legközelebb eső csontrész. Feleségemmel közösen bonyolítottuk a bordacsont tudományos vizsgálatának szervezését, melyet Éry Kinga antropológus végzett el a Nemzeti Múzeumban. Itt a Bazilikában pedig megkezdődött az ereklye végleges helyének és tartójának a tervezgetése.

Ahhoz, hogy ilyen kiemelkedő jelentőségű ereklyetartóba foglalhassuk az ereklyét sok ember lelkes munkája kellett. Gyuri atya nyitottsága, támogatása és anyagi alapja mellett az alkotó, Babusa János és állandó mecénása, Nagy Piroska, valamint a Károly Király Imaliga elnöke, Hittig Gusztáv anyagi és erkölcsi szerepvállalása. Itt kell megemlítenem azokat is, akik az alkotói folyamat legkülönfélébb mozzanatait gondolataikkal és munkájukkal segítették:
- Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceget, a Mindszenty Alapítvány elnökét, aki már az ereklye megszerzésében közreműködött, nélküle talán nem is sikerült volna,
- Pandula Attila és Demeter Márton kitüntetés-történészeket,
- a Nemzeti Múzeum részéről Biczó Piroska régészt, Kollár Csilla, Gödölle Mátyás és Pallós Lajos szakmuzeológusokat,
- a Metal-Art és a Szabó Öntészet dolgozóit, valamint a Bazilika számos kedves munkatársát.

Ha munkánk gyümölcsére, annak megannyi útvesztőjére vagy éppen sikerére tekintek, őszintén be kell vallanom, hogy ez a sok emberi igyekezet mind hiábavaló lett volna, mert nagy igazság, amit a zsoltáros énekel: „Ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad, aki építi azt!” (Zsolt 127,1) – és ezt mindnyájan megtapasztalhattuk. Ezért vagyok biztos abban, hogy Isten komolyan vett akaratát teljesítettük, és az eredmény az Ő segítségével messze felülmúlja azt, ami tőlünk telhetett volna. A magam részéről ezt a tapasztalatot, ezt az Isten-élményt tartom a legnagyobb ajándéknak, amit szeretnék megköszönni a Jóistennek!

Erre gondoltunk akkor, amikor a herma talpát záró rézlemez díszfeliratát fogalmaztuk. Ezért nem a közreműködőket soroltuk fel, hanem Erdő Péter bíboros adománylevelét vésettük rá, melyet 2005-ben az évközi XIV. vasárnapra keltezett. Ércbe véstük, nehogy elvesszen ez az „oklevél” is, mint a Szent Jobb Könyves Kálmán korából származó, pergamenre írt hitelesítő levele. Ez a zárólemez nem látható, a herma és az oltár fogja közre és rejti el, ezért elárulom, hogy egyetlen plussz mondatot belecsempésztük az évközi XIV. vasárnap evangéliumi szakaszából: 

„Jugum meum suave est, et onus meum leve.”
„Az én igám édes, az én terhem könnyű.”

Nagyon örültem ennek a perikópának titokzatos hármas értelme miatt, ezzel a három gondolattal szeretném zárni ünnepi köszöntőmet.
Az eredeti értelme Húsvét misztériumára figyelmeztet. De vonatkoztatható Boldog Károly király életútjára és különösen a szentségi házasságára, mert akinek megadatik a hozzájuk hasonlóan mély és teljes hitvestársi kapcsolat, az tudja, hogy mennyire édes és lényegében véve mennyire könnyű a házastársi kötelék, melyben már itt a földön el nem múló, örök szeretet formálódhat, és így az Isten-képiség – az Istennel való hasonlatosság – bontakozhat ki általa. És végül a harmadik, átvitt értelme mintha szóra bírná ezt az oltárt, mely mintha örömmel fogadná új terhét, ezt a hermát, és csengőn, és ünnepélyesen, ahogy a márvány és a fém összeér, a fülünkbe súgná megváltott életünk titkát, örök értelmét és távlatát:

„Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.” (Mt 11,30)

Boldog Károly király, imádkozz értünk – hogy méltók lehessünk a Krisztus ígéreteire! Ámen.

Forrás:http://www.bazilika.biz/