“Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.”
Életem eddigi leghosszabb vonatra várása (meglepő) késés miatt volt. Negyed órával az indulás előtt már ott álltam a peron mellett, lengetve jegyemet, kijelzőt figyelve. Rögtön ez volt az első megállója a Pécsre tartó vonatnak, így jogosan feltételeztem, hogy 1-2 perc csúszás lehet azon a 15-20 perces vonalon. Természetesen nem így történt. Öt percenként nőtt a bejelentett késés fél órákkal, míg végül eltűnt a kijelzőről, és mi utasok álltunk a sínek mellett, várva arra a guruló vasdobozra. Két és fél órás késés volt akkor.
Habakuk is várta a maga vonatát. Várta, de csak nem jött, ő pedig egyre nehezebben hitte el, hogy valaha is megérkezik. Istenre várni sokszor ilyen érzés. Mintha sosem jönne el. Mintha az egész értelmetlen lenne. Meg volt írva 2000 éve, hogy hamar visszajön, és még mindig nincs sehol. Mikor lesz az a “hamar”?
A legnagyobb baj a várakozással nem az, hogy telik az idő. A legnagyobb baj, hogy van idő gondolkozni. Sokminden eszünkbe jut. Én is a peron mellett nagyon sok gondolatot megfogalmaztam a vasút társaság felé.
Habakuk azt az üzenetet kapta, hogy Isten nem késik. Lehet, hogy nem akkor jön, amikor mi nekünk megfelelne. Lehet, hogy nem akkor lép közbe, amikor mi szeretnénk, de a maga idejében megteszi amit kell. Nem okoz csalódást. Csak várd ki a végét.
Nehéz hinni, ha sokat kell várni. Nehéz bízni, ha késik a másik. Mégis Isten azt kéri most tőled: “Tarts még ki egy kicsit! Jövök! Nem fogsz csalódni.”
Kommentáld!