„Amikor tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb testvéreddel, és akkor térj vissza, és vidd fel ajándékodat!”

Máté evangéliuma 5. fejezet 23.-24. vers

Van néhány dolog, amire különösen felhívta figyelmünket ez az év. Az egyik ezek közül, hogy mennyire törékeny az életünk. Igen, tudom, ez egy hatalmas közhely, de 2020 drasztikusan megmutatta.

Sorra jönnek szembe a közösségi oldalon a gyászjelentések, elfeketített profilképek, hírportálokról az elkeserítő adatok, főleg, amikor egy olyan ember haláláról olvasok, aki egykorú volt velem, vagy ami még rosszabb, fiatalabb.

És ők nem adatok, nem pusztán „számok a képleten”, hanem érző, gondolkodó, élő emberek voltak. Kapcsolatokkal, tervekkel, feladattal, felelősséggel, kérdésekkel, hittel, krízisekkel és a fejlődés lehetőségével. Helyükben pedig csak a fájó űr maradt, a ki nem mondott vallomások, az elharapott szavak, a betöltetlen vágyak, a meg nem valósított álmok, meg nem élt kalandok, el nem rendezett nézeteltérések. És mindig annak a nehezebb, aki itt marad. Neki kell kezdenie valamit a már meg nem valósítható csomaggal.

Ma reggel, advent harmadik vasárnapján, az öröm napján Isten hív minket a rendezésre, megbékélésre, hogy utána tényleg valódi lehessen az öröm. Arra, hogy emeljük fel a fejünket, menjünk oda a másikhoz, és mondjuk ki az egyik legnehezebb és legfontosabb szót: bocsánat! Hibáztam. Őszintén sajnálom. Bocsáss meg, kérlek! Szeretném helyre hozni, szeretném rendezni! Szeretnék újra kapcsolatba kerülni veled!

Tényleg nem tudjuk, meddig adatik meg az alkalom, hát tegyük meg most, ma, amit megtehetünk! Rendezzük a fennálló nézeteltéréseinket! Tanuljunk meg bocsánatot kérni, és tanítsuk meg az utánunk jövő nemzedéket arra, hogy ez mennyire jó és bátor dolog!

Kérjünk őszintén bocsánatot a gyermekeinktől, amikor hibázunk, megbántjuk őket, amikor elfogy a türelmünk, amikor mégsem sikerül tartani az ígéretünket! Kérjünk bocsánatot, és tegyük jóvá, amit tehetünk, és hozzunk meg minden áldozatot a helyreállításért. Mutassunk nekik jó példát, éljünk felelősen, éljünk megbékélve!

Ma, ahogy felgyullad a harmadik gyertya lángja, kívánom, hogy ezzel együtt lobbanjon fel szívedben az öröm és felszabadultság lángja is, mert megbocsátottak neked, és te is elengedted a másik tartozását!

Áldott napot!

Bejegyezte: Sz-Cs. Andi – december 13, 2020