Dán 13,1-9.15-17.19-30.33-62
Az Úr meghallgatta (Zsuzsanna) szavát. Amikor ugyanis kivégzésre vitték, az Úr fölkeltette egy fiatalember szent lelkét, akinek a neve Dániel volt. (…) Odahívta (a vének közül) az egyiket és azt mondta neki: „(…) Mondd meg, milyen fa alatt láttad őket egymással beszélgetni?” Ő azt felelte: „Mézgafa alatt.” (…) És odahozatta a másikat, és megkérdezte tőle: „(…)Mondd meg nekem, milyen fa alatt kaptad rajta őket, amikor egymással beszélgettek?” Az ezt válaszolta: „Tölgyfa alatt.” Ekkor az egész gyülekezet nagy hangon felkiáltott. Áldották Istent, aki megmenti a benne bízókat. Aztán rárontottak a két vénre – mert Dániel a saját szájukból rájuk bizonyította, hogy hamis tanúságot mondtak –, és úgy cselekedtek velük, ahogy ők cselekedtek gonoszságukban felebarátjuk ellen, Mózes törvénye szerint járva el: megölték őket, s az ártatlan vér megszabadult azon a napon.
Jn 8,12-20
Jézus ismét megszólalt, és azt mondta nekik: »Én vagyok a világ világossága. Aki követ engem, nem jár sötétben, hanem övé lesz az élet világossága.« Erre a farizeusok azt mondták neki: »Te önmagadról teszel tanúságot, tanúságtételed tehát nem igaz.« Jézus azt felelte nekik: »Ha én önmagamról teszek is tanúságot, igaz az én tanúságom, mert tudom, hogy honnan jöttem, és hová megyek. Ti azonban nem tudjátok, hogy honnan jövök vagy hová megyek. Ti test szerint ítéltek, én viszont nem ítélek meg senkit. Ha pedig ítélek, igaz az én ítéletem, mert nem vagyok egyedül, hanem én, és az, aki küldött engem, az Atya. Márpedig a ti törvényetekben is meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz. Én vagyok az, aki tanúságot teszek magamról, és tanúságot tesz rólam az is, aki engem küldött, az Atya.« Erre megkérdezték: »Hol van a te Atyád?« Jézus azt felelte: »Sem engem nem ismertek, sem Atyámat. Ha engem ismernétek, talán Atyámat is ismernétek.« Ezeket a szavakat mondta a kincstárban, amikor a templomban tanított. Senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.
Az ártatlan Zsuzsanna igazságtalan elítélésének és Dániel általi megszabadulásának történetében és a mai Evangéliumban közös motívum a tanúskodás fontossága. A körülállók kezdetben azért hittek a véneknek, mert ők ketten a nép bíráiként egybehangzóan tanúskodtak Zsuzsanna ellen. Dániel pedig pontosan azzal leplezi le a tanúságukban megfogalmazott vád hamisságát, hogy külön-külön hallgatja ki őket, s ekkor kiderül, hogy tanúvallomásaik ellentmondanak egymásnak.
A farizeusok ugyancsak legalább két személy egybehangzó tanúságának szükségességére utalnak, amikor azt állítják, hogy Jézus tanúságtétele érvénytelen, mert önmagáról tanúskodik. Jézus viszont kijelenti, hogy a saját magára, eredetére és küldetésére vonatkozó tanúságtétele igenis érvényes és igaz, mert van egy másik személy, aki ezt a tanúságot megerősíti: a mennyei Atya. Ezzel a kijelentéssel Jézus tanúskodása egy új, magasabb dimenzióba lép, mint amit ellenfelei számon kérnek rajta. Nem jobb híján említi az Atyát, mert nem tud más tekintélyre hivatkozni önmaga igazolásához. Nem test szerint tanúskodik, mint a farizeusok és az Olvasmányban szereplő vének, hanem a Lélek szerint, ezért ítélkezés és önigazolás helyett kinyilatkoztatja az Atya és a Fiú egységét, végső soron a Szentháromság titkát. Azt a felfoghatatlan, ugyanakkor földi létünket és örök sorsunkat alapjaiban meghatározó misztériumot, amelyről senki emberfia nem tudhatott tanúskodni Jézuson kívül, csak miután eljött az ő órája, vagyis mikor a megváltás művét beteljesítve elküldte az Atyától a Szentlelket, s így minket magunkat is bevont a Szentháromság isteni szeretetközösségébe.
Úr Jézus Krisztus, köszönjük Neked tanúságtételedet, melyben kinyilatkoztatva a Szentháromság misztériumát a világ világosságaként megvilágítottad emberi létezésünk ősforrását és végső célját. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy a most következő napokban, amikor elmerülünk megváltó szenvedésed szentséges titkaiban, egyre mélyebben azonosuljunk Veled, és a Szentháromság örök, romolhatatlan isteni életébe mindjobban belegyökerezve tanúskodjunk Rólad a világ előtt.
Kommentáld!