Jak 3,13-18
Ki a bölcs és képzett közületek? Az ilyen mutassa fel az igaz élet tetteit bölcs szelídségben. De ha keserű irigység és vetélkedés van a szívetekben, ne dicsekedjetek és ne hazudtoljátok meg az igazságot! Az ilyen bölcsesség ugyanis nem felülről származik, hanem földi, érzéki, sőt sátáni, mert ahol irigység és versengés van, ott békétlenség uralkodik, meg minden más hitványság. Az a bölcsesség azonban, amely fölülről származik, először is tiszta, aztán békességszerető, szerény, engedékeny, irgalommal és jótékonysággal teljes, nem ítélkező és nem alakoskodó. Az igazság gyümölcsét békében vetik el a békességet szeretők számára.
Mk 9,14-29
Amikor a színeváltozás hegyéről Jézus visszatért tanítványaihoz, látta, hogy nagy tömeg tolong körülöttük, és írástudók vitatkoznak velük. Amint az emberek észrevették Jézust, mindnyájan meglepődtek, majd elébe siettek és üdvözölték. Jézus megkérdezte tanítványait: „Miről vitatkoztok velük?” Valaki a tömegből így felelt neki: „Mester! Elhoztam hozzád a fiamat. Gonosz lélek lakik benne, aki némává tette. Valahányszor hatalmába keríti, földhöz vágja. Habzik a szája, fogait csikorgatja és megmerevedik. Már kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.” Jézus így válaszolt: „Ó, hitetlen nemzedék! Meddig maradjak még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Vezessétek hozzám a gyermeket!” Erre odavitték hozzá. Mihelyt a gonosz lélek meglátta Jézust, tüstént elkezdte ide-oda rángatni a fiút, az pedig a földre zuhant, és habzó szájjal vonaglott. Jézus megkérdezte a fiú apját: „Mióta szenved ebben a bajban?” Ő azt felelte: „Gyermekkora óta. A gonosz lélek gyakran tűzbe és vízbe taszította, hogy elpusztítsa. Ha valamit tehetsz, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” Jézus így felelt neki: „Ha valamit tehetsz? Minden lehetséges annak, aki hisz!” Erre a fiú apja azonnal felkiáltott: „Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!” Amikor Jézus látta, hogy egyre nagyobb tömeg verődik össze, ezekkel a szavakkal parancsolt rá a tisztátalan lélekre: „Te néma és siket lélek! Parancsolom neked, menj ki belőle, és soha vissza ne térj belé!” Erre (a gonosz lélek) összevissza rángatta a fiút, és hangos kiáltással kiment belőle. A fiú olyan lett, mint a halott. Többen meg is jegyezték: „Meghalt!” Jézus azonban megragadta kezét, és felsegítette. A fiú talpra állt. Amikor azután Jézus hazaérkezett, és egymás között voltak, a tanítványok megkérdezték: „Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket?” Jézus így felelt: „Ezt a fajtát semmi mással nem lehet kiűzni, csak imádsággal és böjtöléssel.”
Igen tiszteletre méltó a Jézust még nem ismerő ember szellemi erőkifejtése, hogy megragadja a létezés értelmét. A keresés állapotában – ha ezt komolyan gondolja és egész lényének odaadásával teszi – a végső Világosság sugarai szűrődnek át életén. Ám ha nem keres többé, megfeneklik zárt rendszerének sekélyességében. Az emberi logikával felépített bölcsesség, amely személytelen alapigazságokon nyugszik, szükségképpen zárt rendszert alkot, mely nem elégítheti ki az ember végtelenre való vágyakozását. Jól tudja ezt a gonosz lélek is, és arra törekszik, hogy a személytelen erők bálványozása révén elfordítson Istentől, és saját befolyása alá vonjon. Az ezoterikus tanok, az érzéki élvezetek fokozására ösztönző reklámok, a mindent relativizáló filozófiai eszmefuttatások olyan eszközök a sátán kezében, melyekkel evilág bölcsességén keresztül saját bölcsességének, démoni logikájának, Isten elleni lázadásának rabjává akar tenni. Ám alattomos mesterkedése mindannyiszor lelepleződik, amikor a tudás birtokosai fennhéjázóvá lesznek, amikor az igazság és a szeretet szembekerül egymással, amikor megjelenik az állhatatlanság, az irigység, a féltékenység és a viszálykodás, melyekről a mai Szentleckében olvasunk.
A felülről származó bölcsesség ezzel szemben egyetlen személyre, a megfeszített Krisztusra épül, akiről azt mondja Szent Pál, hogy a mi bölcsességünkké lett. Krisztus elfogadása természetesen nem mond ellent az evilági bölcsességnek sem, ám Jézus mint személy minden világnézetet, filozófiai, sőt teológiai rendszert végtelenül felülmúl. Őbenne a tudás és a szeretet elválaszthatatlan, mert ő maga az Igazság és ő maga a Szeretet.
Urunk Jézus, őrizz meg, kérünk az olyan bölcsességtől, mely felfuvalkodottá tesz, s attól, hogy az igazságra hivatkozva ítéletet mondjunk mások felett, hiszen a legfennköltebb igazság sem lehet szeretet nélkül több, mint féligazság; de óvj meg attól a kísértéstől is, hogy a szeretet nevében eltekintsünk az igazságtól, mert az már nem szeretet, hanem hazugság, (ön)becsapás. Vértezz fel bennünket arra a harcra, amely vár még ránk, hogy ellentmondjunk a sátáni logikának, és eljussunk a felülről jövő bölcsességre, hogy kegyelmedből másoknak is támaszai lehessünk a Hozzád térés útján.
Kommentáld!