1Sám 26,2.7-9.12-13.22-23
Felkerekedett erre Saul, s lement Zíf pusztájába, s vele háromezer ember Izrael válogatottjai közül, hogy felkutassa Dávidot Zíf pusztájában. Éjjel Dávid és Abisáj el is jutottak a néphez, és Sault sátrában fekve és alva találták; dárdája a földbe szúrva a feje mellett volt, Ábner és a nép pedig aludt körülötte. Azt mondta ekkor Abisáj Dávidnak: ,,Kezedbe adta ma Isten ellenségedet: nos hát, hadd szegezzem a dárdával a földhöz -- csak egyszer, mert másodszor nem lesz szükséges.’’ Ám Dávid azt mondta Abisájnak: ,,Meg ne öld, mert ki nyújthatná ki kezét az Úr felkentje ellen büntetlenül?’’ Dávid aztán magához vette a dárdát és a vizeskorsót, amely Saul feje mellett volt, és elmentek; nem volt senki, aki látta vagy észrevette volna, vagy aki felébredt volna, mert mindannyian aludtak, mivel az Úr mély álmot bocsátott rájuk. Amikor aztán Dávid átért a túlsó oldalra, megállt a hegy tetején -- jó messze, úgyhogy nagy távolság volt közöttük --, Ám Dávid így felelt: ,,Íme, a király dárdája: jöjjön át valaki a király legényei közül, s vegye át. Az Úr pedig majd megfizet kinek-kinek az Ő igazsága és hűsége szerint: azért is, hogy az Úr a kezembe adott ma téged, s én nem akartam kinyújtani kezemet az Úr felkentje ellen.
1Kor 15,45-49
Ezt mondja az Írás is: ,,Ádám, az első ember, élő lénnyé lett’’, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, csak azután a lelki. Az első ember a földből való, földi, a második ember a mennyből való. Amilyen a földi, olyanok a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok a mennyeiek is. És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is.
Lk 6,27-38
Nektek viszont, akik hallgattok engem, azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket. Áldjátok azokat, akik átkoznak benneteket, és imádkozzatok azokért, akik gyaláznak titeket. Annak, aki arcul üt téged, tartsd oda a másikat is; és attól, aki a felöltődet elveszi, ne tagadd meg a kabátodat sem. Adj mindenkinek, aki kér tőled; és ha valaki elveszi, ami a tiéd, vissza ne kérd. Amint akarjátok, hogy cselekedjenek veletek az emberek, ti is hasonlóképpen cselekedjetek velük. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik. És ha azokkal tesztek jót, akik veletek jót tesznek, milyen jutalmat érdemeltek? Hisz ezt a bűnösök is megteszik. És ha azoknak adtok kölcsön, akiktől remélitek, hogy visszakapjátok, milyen jutalmat érdemeltek? Hiszen a bűnösök is kölcsönöznek a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Szeressétek tehát ellenségeiteket! Tegyetek jót és kölcsönözzetek, semmit vissza nem várva; így nagy lesz a ti jutalmatok, és a Magasságbeli fiai lesztek, mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz. Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas! Ne ítéljetek, és titeket sem fognak elítélni. Ne kárhoztassatok senkit, és benneteket sem fognak kárhoztatni. Bocsássatok meg, és bocsánatot fogtok nyerni. Adjatok, és adnak majd nektek is: jó és tömött, megrázott és túláradó mértékkel adnak majd az öletekbe. Mert amilyen mértékkel mértek, olyannal fognak visszamérni nektek.’’
A ’felkent’ szó görögül krisztosz, vagyis Jézus Krisztusra utal. Saul erkölcseiben most éppenséggel nem az eljövendő Krisztusra hasonlít, sokkal inkább Krisztus gyilkosaira, de szerepében, minthogy ő a felkent király, mégiscsak Krisztus előképe. Dávid ezt a mélységes valóságot sejti meg, és eszerint cselekszik. Szent Páltól halljuk a mai Szentleckében: „És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek a képét is.” Isten az embert az ő képére teremtette, és bár a bűn eltorzította ezt a képmást, azért még őrzünk valamit Istenhez való hasonlóságunkból. A bűnös, gonosz ember is arra van rendelve, hogy a mennyei embernek, Krisztusnak a képére alakuljon át. Amikor a mai Evangéliumban Urunk ellenségeink szeretetére szólít fel, akkor éppenséggel azt kívánja tőlünk, hogy tekintsünk mélyebbre romlott tetteiknél, s lássuk meg bennük a lehetőségbeli Krisztust.
Az ellenségszeretet tehát nem érzelmi alapon történő nagylelkűsködés, az elkövetett gonoszság semmibevétele, hanem bár fájó, de igazi és valóságos jótett az Isten ellen fordult ember lelkének megmentéséért. Nem amnesztiát kell adnunk, mert az nem változtatja meg az ember alapvető viszonyát tettéhez és azokhoz, akik ellen elkövette. A bűnt határozottan néven kell nevezni és el kell ítélni, a bűnöst pedig szembesíteni tettei következményeivel és súlyával, de a büntetést felfüggeszteni, és Istenre bízni. Így lehet esélyt adni neki, hogy látva, mit tett, felmerüljön benne a legnagyobb emberi lehetőség vágya: a bocsánatkérésé.
Hála legyen a teremtő Istennek, hogy létezésünk legmélyebb szintjén a Te képedre és hasonlatosságodra alkotott minket, s arra rendelt, hogy Téged megismerve és a hitben elfogadva erkölcsi életünk is ehhez a képmáshoz igazodjék. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy irgalmas szeretetedet nap mint nap megtapasztalva egyre jobban a Te képedre alakuljunk, s amint Dávid megkímélte Saul életét, és ezzel elérte, hogy a király megrendüljön, és bocsánatot kérjen, úgy mi is újra meg újra felkínáljuk a bocsánatot az ellenünk vétkezőknek, hogy ők is felismerhessenek magukban Téged.
Kommentáld!