Kiv 14,21 – 15,1
Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr erős és forró szél által, amely egész éjjel fújt, elhajtotta és szárazzá tette a tengert, s a víz kétfelé vált. Erre Izrael fiai bementek a kiszáradt tenger közepébe, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal. Ekkor az egyiptomiak üldözni kezdték őket, és bementek utánuk: a fáraó minden lovassága, harci szekere és lovasa bement a tenger közepébe. Amikor aztán eljött a hajnali őrváltás ideje, íme, az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak táborára. Szétzilálta hadseregüket, és kitörte harci szekereik kerekeit, úgyhogy megfeneklettek. Azt mondták ekkor az egyiptomiak: ,,Fussunk Izrael elől, mert az Úr harcol érettük ellenünk!” De az Úr ekkor azt mondta Mózesnek: ,,Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy térjenek vissza a vizek, rá az egyiptomiakra, harci szekereikre és lovasaikra!” Amikor aztán Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az hajnalban visszatért előbbi helyére, a vizek nekizúdultak a menekülő egyiptomiaknak, és az Úr belesodorta őket a habok közepébe. Így a visszatérő vizek elborították a fáraó egész hadseregének harci szekereit és lovasait, akik utánuk nyomultak a tengerbe: egy sem maradt meg közülük. Izrael fiai azonban átkeltek a kiszáradt tenger közepén, miközben a víz olyan volt jobbjuk és baljuk felől, mint a kőfal. Így szabadította meg az Úr azon a napon Izraelt az egyiptomiak kezéből. Amikor aztán látták a tenger partján a meghalt egyiptomiakat, s azt a hatalmas kezet, amellyel az Úr elbánt velük, félte a nép az Urat, és hittek az Úrnak és szolgájának, Mózesnek. Akkor Mózes és Izrael fiai ezt az éneket énekelték az Úrnak: ,,Énekeljünk az Úrnak, mert fenségeset művelt, lovat és lovast a tengerbe vetett!
Mt 12,46-50
Miközben beszélt a tömegekhez, íme, anyja és testvérei megálltak kint és kérték, hogy beszélhessenek vele. Valaki szólt neki: ,,Íme, anyád és testvéreid kint állnak és beszélni akarnak veled.” Ő ezt felelte annak, aki szólt neki: ,,Ki az én anyám, és kik az én testvéreim?” Azután kitárta kezét tanítványai felé és így szólt: ,,Íme, az én anyám és testvéreim. Mert mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, aki a mennyekben van, az az én fivérem, nővérem és anyám.”
A Vörös-tenger halált és életet adó vize a keresztség és a többi szentség hatásának előképe. A szentségek is mindig pusztítás és halál által adnak életet, de nem úgy, hogy valaki meghal, másvalaki pedig megszabadul, hanem ugyanaz a személy hal meg a bűnnek, hogy Krisztusban feltámadjon az új és igaz életre.
A keresztkút vize halált hoz a régi, testi emberünkre, lemosva rólunk az áteredő bűn szennyét. Az Eucharisztia vétele halált hoz bűnös énünkre, főleg a parázna életmódra, mert az áldozással Krisztus tagjává leszünk. A bérmálás szentsége, a Szentlélek személy szerint való vétele halált hoz a más szellemeknek való szolgálatra és az önző, öntörvényű életre. A szentgyónásban is meg kell halnunk bűnös életvitelünknek, ezért a gyónás utáni napok a keserű halál napjai a bűnhöz szokott énnek, és feltámadás a lelki embernek. A házasság szentsége halált hoz a könnyelmű kapcsolatokra, egynyári szerelmekre, és egészen új viszonyulást ad a másik nemhez, sőt még az ember saját testéhez is, amely ezentúl már nem a saját tulajdona, hiszen átadta házastársának, hogy ketten egy test legyenek. A papság szentsége az áldozatra induló Jézus hatalmas elhatározásából fakadó erőt közli a felszentelt férfival, amely erő először is le akarja rombolni a helytelen kapcsolatokat, elpusztítani a testiességet, a karrierizmust és az anyagiakhoz való ragaszkodást. A szentkenet szentsége halált hoz a földi élethez való görcsös ragaszkodásra, és késszé tesz arra, hogy innen elköltözve mindörökké az Úrral legyünk.
Urunk, Jézus Krisztus, ne engedd, hogy mint a gonosz és hitetlen nemzedék, mindig új és új csodát követeljünk, miközben visszautasítjuk a Tőled kapott jelekből, a szentségekből áradó, bűnös természetünkre halált hozó életet. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy ahelyett, hogy saját önzésünk szolgálatába akarnánk állítani Istent, készséges szívvel teljesítsük mennyei Atyád akaratát, minden tettünket, szavunkat és gondolatunkat, tudatos és tudattalan világunkat kiszolgáltatva az ő ítéletének.
Kommentáld!