2020.november 21.

Évközi 33. hét szombat

Jel 11,4-12 

Ők a két olajfa és a két gyertyatartó, amelyek a föld Ura előtt állnak. Ha valaki ártani akar nekik, tűz tör elő a szájukból, és megemészti ellenségeiket. 

Ha valaki bántani akarja őket, akkor azt meg kell ölni. Ezeknek hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy ne essen az eső jövendölésük napjaiban, és hatalmuk van a vizek fölött, hogy vérré változtassák azokat, és mindenféle csapással sújtsák a földet, ahányszor csak akarják. Amikor befejezik tanúságtételüket, a mélységből fölszálló fenevad háborút indít ellenük, legyőzi és megöli őket. A holttestük annak a nagy városnak az utcáján fog heverni, amelyet szellemi értelemben Szodomának és Egyiptomnak hívnak, és ahol Urukat is megfeszítették. A törzsekből, népekből, nyelvekből és nemzetekből sokan fogják látni holttestüket három és fél napon keresztül, és holttestüket nem engedik sírba tenni. A föld lakói pedig örvendezni fognak felettük, és vigadni fognak. Ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak. De három és fél nap múlva Istentől az élet lelke száll beléjük. Lábukra állnak, és nagy félelem fogja el azokat, akik látják őket. Ekkor egy hatalmas hangot hallanak az égből, amely azt mondja nekik: „Szálljatok fel ide!” Erre fölszállnak az égbe a felhőben, ellenségeik pedig látják őket. 

Lk 20,27-40 

(...) Azok pedig, akik méltók lesznek elnyerni a másik világot és a halálból való föltámadást, nem házasodnak, és férjhez sem mennek, hiszen többé már meg sem halhatnak. Hasonlók lesznek ugyanis az angyalokhoz, és Isten fiai, a feltámadás fiai lesznek. Hogy pedig a halottak feltámadnak, azt Mózes is jelezte a csipkebokornál, amikor az Urat »Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének« mondta. Isten pedig nem a holtaké, hanem az élőké, hiszen mindenki érte él.” Ekkor néhány írástudó azt mondta neki: „Mester! Helyesen feleltél.” És többé nem mertek kérdezni tőle semmit. 

A Jelenések könyvében szereplő két tanú jelképes alak, utalhat Illésre és Hénochra, de valójában az egész Egyházat jelenti, melynek egyértelmű igehirdetése terhére volt, van és lesz is mindig a föld lakóinak. Idegesítő jelenség, hogy az Egyház a koreszmékkel és divatáramlatokkal szemben kitart az igazság mellett, hogy nevén nevezi és újra meg újra elítéli a bűnt, s védi az ártatlan, kiszolgáltatott életet. Ezért a világ kezdettől fogva szeretné elhallgattatni a prófétákat. Először a nyilvánosságból száműzik, majd ellehetetlenítik, s ha ez sem elég, megölik őket. Az igaz hit mellett a világ utolsó napjáig állandó bizonyíték a vértanúk serege, akiknek a megváltó szeretet hirdetése miatt kell meghalniuk. 

Az Egyház elleni gyilkos szándék kezdettől fogva jelen van a világban, és új meg új alakot öltve feltűnik minden korban, az utolsó napig. Eszközeiben nem válogat, de előbb-utóbb fizikai erőszakot alkalmaz, mert csak akkor érzi biztonságban magát, ha végleg sikerül a tanúk száját befognia. Úgy tűnik, ha megöli őket, ez sikerül is neki, de hogy, hogy nem, azok hamarosan újra megszólalnak, mintha feltámadtak volna. S valóban: a prófétaság lelke új életre kel minden nemzedékben. Miközben a sátán és vadállatai el akarják némítani a keresztény igehirdetést, s az evangéliumnak ellenálló, romlott emberiséget gyilkosságok sorozatára kényszerítik, az Egyház Krisztus sorsában osztozik: vértanúi a mennybe ragadtatnak, s helyet foglalnak az Isten jobbján. 

Vértanúk Királya, Jézus Krisztus, add, nekünk, kérünk, a tanúságtétel lelkét és a készséget, hogy elviseljük, ha keresztény elkötelezettségünk miatt terhére kezdünk lenni környezetünknek. Segíts kegyelmeddel, hogy akkor is kitartsunk Melletted, ha kiszorítanak az elit köreiből, és igyekeznek belénk fojtani a szót, ha egzisztenciálisan megnyomorítanak, vagy akár az életünkre is törnek. S ha nem ér is minket az a megtiszteltetés, hogy meghalhatunk Érted és az evangéliumért, fogadd el lelki, de valóságos vértanúságunkat, mellyel igazoljuk Irántad való hűségünket és szeretetünket.