2020. augusztus 16., vasárnap

Évközi 20. vasárnap

Iz 56,1.6-7 

Így szól az Úr: ,,Tartsátok meg a jogot, és cselekedjetek igazságot, mert hamarosan eljön szabadításom, és feltárul igazságom!” Az idegenek fiai pedig, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék az Úr nevét, és az ő szolgái legyenek; mindazt, aki vigyáz, hogy a szombatot meg ne szentségtelenítse, és ragaszkodik szövetségemhez, elvezetem szent hegyemre, és megörvendeztetem imádságom házában; égő- és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házamat imádság házának hívják majd, minden nép számára.” 

Róm 11,13-15.29-32 
Nektek, pogányoknak azonban azt mondom: Amennyiben én a pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat megbecsülöm, hátha versengésre serkenthetem véreimet, és üdvözítek közülük egyeseket. Mert ha elvettetésük a világ megengesztelése, mi más lesz a befogadásuk, ha nem élet a halálból? Isten ugyanis nem bánja meg adományait és hívását. Hiszen ahogyan egykor ti nem hallgattatok Isten szavára, most azonban irgalmasságot nyertetek az ő engedetlenségük miatt: ugyanúgy ők most engedetlenek az irántatok megnyilvánult irgalmasság miatt, hogy azután ők is irgalmasságot nyerjenek. Isten ugyanis mindenkit engedetlenségbe zárt, hogy mindenkin könyörüljön. 

Mt 15,21-28 
Jézus ezután elment onnan: visszavonult Tírusz és Szidon vidékére. És íme, egy kánaáni asszony, aki arról a vidékről jött, így kiáltott hozzá: ,,Könyörülj rajtam, Uram, Dávid Fia! A lányomat kegyetlenül gyötri egy démon.” (...) Erre így válaszolt: ,,Nem való elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kiskutyáknak.” De az asszony csak folytatta: ,,Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a morzsákból, amelyek lehullanak uruk asztaláról.” Erre Jézus így szólt hozzá: ,,Asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod.” És abban az órában meggyógyult a lánya. 

Jézusnak a gyermekekről és a kutyákról szóló hasonlata a mai Evangéliumban áthatolhatatlan szakadékra utal, mely nem faji, vallási vagy más természetes különbségből, hanem az isteni üdvrendből fakad. Attól, hogy valaki a választott nép tagja, persze még lehet meszelt sír, telve minden undoksággal, mint ahogy egy pogány is lehet egyéni életében szentebb, mint Izrael fiai, ez azonban nem érinti az isteni üdvrend természetfeletti jellegét. Urunk Jézus nem csodadoktor akar lenni egyes pogányok számára, hanem az egész emberiséget fel akarja emelni az isteni üdvrend magasabb fokára, Izrael által. Önmaga istenfiúságában akarja részesíteni az embert, az Atya örök terve szerint, amely a zsidóságot előnyben részesíti, hogy annak közreműködésével érjen el a kegyelem minden embert. A Szentlecke rávilágít, hogy ez az eredeti isteni terv miként módosult: a választott nép elvetette Krisztust, de ezzel az elutasítással új út nyílt meg a pogányság számára, hogy immár ők is teljes jogú tagként foglalhassanak helyet Isten asztalánál.

Jézus az apostoloknak arról beszélt, hogy ha csak akkora hitük is lesz, mint a mustármagnak, óriási dolgokat visznek végbe, az evangéliumbeli asszonynak viszont azt mondja: „Nagy a te hited!” Igen, mert ennek a pogány asszonynak a hite belesimul Isten üdvözítő tervébe, sőt mintegy átfogja azt Ábrahámtól Jézus megváltó haláláig és feltámadásáig, s ezzel megelőlegezi azt a csodás eseményt, amikor a válaszfalak leomlanak Izrael és a pogányság, a bűn miatt Istentől eltávolodott ember és az ő Teremtője között Jézus Krisztus, az Istenember által.