Szentírási elmélkedések minden napra
2019. november 5., keddSzent Imre herceg
Bölcs 4,7-17
Az igaz
azonban, haljon meg bár idő előtt, nyugalomra talál. Mert a tisztes
aggkort nem a hosszú élet adja, és nem az évek száma méri, inkább az
ember bölcsessége az igazi ősz haj, s a szeplőtelen élet az igazi
aggkor. Mivel kedvessé lett Isten előtt, szeretetet talált, és ő
elvitte, mert bűnösök között töltötte életét, elragadta, hogy a
gonoszság meg ne rontsa elméjét, s az álnokság meg ne tévessze lelkét.
Mert a könnyelműség igézete homályba burkolja a jót, s a csapongó
szenvedély megrontja az ártatlan szívet. Mivel hamar tökéletessé lett,
hosszú időt töltött be. Mert lelke kedves volt Isten előtt, sietve
kiragadta őt a gonoszság közepéből. A népek látták, de meg nem értették,
és nem vették szívükre azt, hogy Isten kegyelme és irgalma vár
szentjeire, és irgalmas látogatása választottjaira. Az igaz azonban, ha
meghalt, megítéli az életben maradt gonoszokat, s a hamar tökéletessé
lett ifjúkor a bűnös hosszú életét. Látják ugyanis a bölcsnek végét, de
nem értik, mit rendelt felőle Isten, és miért helyezte őt az Úr
biztonságba.
Lk 12,35-40
Legyen a
csípőtök felövezve, a lámpásotok pedig meggyújtva. Hasonlítsatok azokhoz
az emberekhez, akik urukat várják, mikor visszatér a menyegzőről, hogy
mihelyt jön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket az úr ébren talál, amikor megérkezik.
Bizony, mondom nektek: felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, aztán
megy, és kiszolgálja őket. S ha a második őrváltáskor vagy a harmadik
őrváltáskor jön, és így találja őket, boldogok azok a szolgák. Azt is
tudjátok meg: ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem
engedné betörni a házába. Ti is legyetek készen, mert amelyik órában
nem is gondoljátok, eljön az Emberfia.”
Az Úrnak a
szüntelen virrasztásra szóló felhívását általában abban az
összefüggésben szoktuk idézni, hogy késik a ház ura. De mi történik
akkor, ha siet? Ha hamarabb jön, mint józanul várható? Nehéz megérteni a
késlekedést, de még nehezebb elfogadható magyarázatot találni arra, ha
az Úr siet. Kiváltképp, ha olyanért jön el korán és hirtelen, akihez
pedig nagy reményeket fűztünk. Talán Magyarország sorsa fordult azon,
hogy nem Szent Imre lett István utódja: akkor talán nem került volna sor
arra, hogy a magyarság egy része visszazuhanjon a pogányságba, és
barbár módon az Egyház ellen támadjon, nem kellett volna meghalnia
Gellértnek, nem lettek volna trónviszályok, nem harcolt volna a magyar
magyar ellen... Hiába mondják, hogy nincs létjogosultságuk az ilyen „mi
lett volna, ha...” jellegű, történelmietlen találgatásoknak, azért
mindnyájunkban felmerülnek ilyen és hasonló gondolatok, amikor azt,
akiről azt hittük, megvalósítja legszebb álmainkat, akihez a földön a
legjobban ragaszkodtunk, Isten hirtelen elveszi tőlünk.
Mert lehet
elmélkedni a szeretetről és a lemondásról, gyakorolni is lehet a
mindennapi önmegtagadást, de felkészülni arra, hogy elveszítsük, akit a
legjobban szeretünk a földön, valójában lehetetlen. És olyan fájdalom,
amelyről csak annak van joga beszélni, aki maga is elveszítette
gyermekét, házastársát – de ő sem biztos, hogy képes rá. A Szűzanyának
van joga beszélni erről, mert ő is ölében tartotta ártatlanul megölt
szent Fiát, akinek születését mint a messiási ígéretek beteljesedését
hirdette meg az angyal, és az Atyaistennek van joga, akinek végig
kellett néznie Egyszülöttjének szenvedését és halálát – akit annyira
szeretett, hogy érte teremtette ezt a világot –, mert a bűntől elvadult
embernek csak így tudott hiteles kinyilatkoztatást adni irgalmas
szeretetéről. Arról a szeretetről, amely azonban erősebb, mint a
halál...
Urunk, Jézus
Krisztus, Szent Imre herceg példája tanítson bennünket arra, hogy földi
életünkre mennyei örökségünk fényében tekintsünk, közbenjárása pedig
segítsen, hogy akármelyik órában érkezel is, szívünk készen álljon
fogadásodra.
Kommentáld!