2020. május 8., péntek
Húsvét 4. hete
ApCsel 13,26-33
Férfiak,
testvérek! Ábrahám nemzetének fiai és a köztetek lévő istenfélők! Ennek
az üdvösségnek az igéje hozzánk küldetett. Mert Jeruzsálem lakói és a
vezetőik nem ismerték el őt, hanem ítélkezésükkel beteljesítették a
próféták szavait is, amelyeket minden szombaton felolvasnak. Mert bár
nem találtak benne semmi okot sem a halálra, a kivégzését kívánták
Pilátustól. Miután mindent végrehajtottak, ami meg volt írva róla,
levették őt a fáról, és sírba helyezték. De Isten feltámasztotta őt
halottaiból, és több napon át megjelent azoknak, akik vele együtt jöttek
fel Galileából Jeruzsálembe. Ezek tanúságot tesznek róla a mai napig a
nép előtt. Mi is az atyáknak tett ígéretet hirdetjük nektek, mert azt
Isten nekünk, az ő fiainak teljesítette, amikor föltámasztotta Jézust,
amint meg is van írva a második zsoltárban: „Fiam vagy te, ma szültelek téged.”
Jn 14,1-6
„Ne
nyugtalankodjék szívetek. Higgyetek Istenben, és bennem is higgyetek.
Atyám házában sok hely van. Ha nem így volna, mondtam volna-e nektek,
hogy elmegyek helyet készíteni számotokra? És ha már elmentem és helyet
készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy
ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Hiszen ismeritek az utat oda, ahova
én megyek.” Tamás erre azt mondta neki: „Uram, nem tudjuk, hová mégy,
hogyan ismerhetnénk az utat?” Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út,
az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.”
Ugyanazt a 2.
zsoltárt énekeljük Karácsony éjszakáján és Húsvétkor is, mert a
megtestesülés és a feltámadás, az egész Krisztus-esemény örök fiúság és
az örök születés misztériumára mutat, amelyben mi is részesedhettünk.
Nem csupán a megtestesülés születés, hanem a húsvéti esemény is az: a
második isteni személy örök születésének kinyilvánulása az emberi
történelemben. Hiszen azzal, hogy az Atya feltámasztotta Jézust, nem
egyszerűen visszaadta földi életét, hanem új életet adott neki: földi
testével együtt vette fel dicsőségébe.
Ebből a titokból
kellene élnünk, újra meg újra ide visszatérni, ezt szemlélni, hozzá
alakulni, hiszen Isten Fia azért testesült meg, azért halt meg és támadt
fel, s azért küldte el a Szentlelket, hogy a szentháromságos isteni
élet a miénk is legyen, hogy mi is halljuk, amint az Atya mondja nekünk:
„Én fiam vagy te, ma szültelek téged.” Ez az istenfiúi életre való
születésünk már meg is kezdődött bennünk a szent keresztség által, s
majd testünk feltámadásával teljesedik be. Addig úton vagyunk a dicsőség
végső kinyilvánulása felé, s ez az Út maga Krisztus, ahogy a mai
Evangéliumban mondja. Milyen csodálatos: Jézus Krisztus nem olyan út,
amelynek egyszer csak vége lesz, elfogy a lábunk alól, s ott vár valami
egészen más, hanem ő maga egyben a cél, a boldog megérkezés is.
Köszönjük,
Urunk, hogy már földi zarándokutunkon járva is miénk lehet csírájában,
egyre növekvő, fejlődő valóságként az örök élet: a közösség Veled és az
Atyával a Szentlélekben. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy amint az
üdvösségtörténet eseményei mind a Te megdicsőülésedet készítették elő,
úgy a mi személyes élettörténetünk eseményei is azt szolgálják, hogy
mindenestől Beléd iktatódva testünket-lelkünket átjárja a Te isteni
életed, s így kinyilvánuljon rajtunk örök dicsőséged.
Kommentáld!