Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a LELKES KERESZTÉNYEK közössége oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz
Aktív, hitgyakorló katolikusok és jószándékú és békés emberek közössége.
Szívügyem hogy ez a közösség élő legyen ehhez kérem a segitségeteket.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
LELKES KERESZTÉNYEK közössége vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
2020. április 9., csütörtök
A földön járó, halála előtt álló Jézus egyetlen liturgikus cselekményre adott kifejezett parancsot: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.” Ez a parancs az ő egész Húsvétját magában foglalja. Földi élete utolsó évének Húsvétján felajánlotta magát az emberiségért az Atyának az örök Lélek által. Jézusnak az utolsó vacsorán mondott e szavai egyszerre az Oltáriszentségnek és a papság intézményének alapító igéi, hiszen nem csupán testét és vérét hagyja apostolaira, hanem a konszekráció papi hatalmát is, amellyel megismételhetik az utolsó napig, amit ő tett ezen az estén. Ez az alapítás Istennek mint teremtőnek utolsó megnyilatkozása itt a földön. Teremtő szó, amely, akárcsak a világ teremtésének hajnalán, a semmiből valóságokat hoz létre, mégpedig nem e bűn által megrontott világ keretei közé szorított, hanem e világon túli, az Isten alkotta romlatlan teremtés eredeti ártatlanságában ragyogó valóságokat. Ezt a hatalmát bízza a papokra, és semmi más, mint ez a biztosítéka annak, hogy az Egyház, tagjai minden bűne ellenére, fennmarad az idők végezetéig.
A pap arra
választatik, hogy „Krisztus halálát hirdesse, amíg el nem jön”, ezt a
küldetését pedig mindenekelőtt azzal teljesíti, hogy napról napra
bemutatja a legszentebb áldozatot. Papjaink hűsége az Egyház épületének
kötőanyaga, a házastársak egymás iránti hűségével együtt, amely által
életszövetségük beemeltetik abba az új és örök szövetségbe, melyet Isten
Jézus Krisztus vérében kötött velünk. A házasság szentségének is köze
van a ma ünnepelt misztériumhoz, mert Krisztus mint Vőlegény szereti
Egyházát s adja életét érte. Nagycsütörtök tehát nászünnep is, Krisztus
egyesül ma menyasszonyával, az Egyházzal, így a szomorúságon ismét áttör
az öröm, s a sötétségben felragyog a világosság.
A fájdalom és az
öröm, a sötétség és világosság azért is együtt van az Úr Jézus
szenvedéstörténetében, mert mindezt Húsvét után írták meg az
evangélisták, s többé nem lehetett elvonatkoztatni attól, hogy Jézus
Krisztus feltámadt és már soha többé meg nem hal. Jézus Nagycsütörtökön
mindenekelőtt a félelmetes szenvedést látja maga előtt, mi ugyanezt
mintegy hegycsúcsról visszatekintve, a feltámadás fényében szemléljük.
Nagycsütörtök ilyen értelemben csúcspont: a kereszt teljes elfogadásával
Jézus a Lélekben már most végbevitte a megváltás művét.
Jézus egész
életében önmagát adta, mégpedig teljesen, szüntelenül az Atya akaratát
keresve. Halála tehát életének, földi működésének nem kudarcát, hanem
szerves folytatását, beteljesítését jelenti. Az Atya nem Jézus
kivégzését akarja, hanem a róla adott igaz tanúságot: vagyis irgalmat és
nem áldozatot. A kivégzést nem ünnepeljük a szentmisében, hanem
elítéljük. Jézus maga sem akarta, hogy megöljék, ellenkezőleg:
figyelmeztette és óvta kortársait attól, hogy gyilkosságra vetemedjenek.
Ez a vérontás minden gyilkosság összefoglalása és betetőzése, amit csak
elkövetett az emberiség Ábel vérétől Zakariás véréig s az egész
történelem folyamán az utolsó napig. Ha ezt szükségszerűnek,
megváltásunk okának tartanánk, valójában a bűnt kellene ünnepelnünk, és
Júdást, a zsidó főpapokat, Pilátust meg a kivégzőosztagot piedesztálra
kellene emelnünk. Szó sincs erről, hiszen ez a misztérium feloldása
volna. Jézus azzal váltott meg bennünket, hogy rettenetes szenvedésének
és halálának szeretetből értelmet adott: „értetek és sokakért, a bűnök
bocsánatára”.
Ezen az estén
megcsodáljuk az apostolokat is, pontosabban a hitüket, hogy botránkozás
nélkül átvették a kenyeret és a bort mint Jézus testét és vérét. Enélkül
hiábavaló lett volna a megváltás, mert nem lett volna, aki elfogadja.
Az apostolok Eucharisztiát elfogadó hitében is fel kell ismernünk a
teremtő Lélek művét.
Urunk, Jézus
Krisztus, a nyitott tabernákulum és a megfosztott oltárok látványa,
vérrel verítékezésed közelgő éjszakája, s mindaz a felfoghatatlan, mégis
elfogadott isteni ajándék, melyet ma este kaptunk, lelkünket sajátos
csöndességbe vonja. Add, kérünk, kegyelmedet, hogy erőt véve testünk
gyöngeségén legalább egy órát virraszthassunk Veled, elmerülve az Atya
iránt és az irántunk való kimeríthetetlen szereteted fönséges
misztériumában.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!