Szám 12,1-13
Ekkor Mirjám és Áron Mózes ellen beszéltek az ő etióp felesége miatt, és azt mondták: ,,Hát csak Mózes által szólt az Úr? Nemde, hozzánk is éppen úgy szólt!’’ Amikor az Úr ezt meghallotta – Mózes ugyanis szelídebb férfi volt minden embernél, aki a földön lakott –, azonnal szólt hozzá meg Áronhoz és Mirjámhoz: ,,Menjetek ki csak ti hárman a szövetség sátrához.’’ Amikor aztán kimentek, leszállt az Úr egy felhőoszlopban, megállt a sátor ajtajában és szólította Áront meg Máriát. Amikor odamentek, azt mondta nekik: ,,Halljátok beszédem! Ha valaki közületek prófétája az Úrnak, annak látomásban jelenek meg vagy álomban szólok. Ám Mózes, az én szolgám nem ilyen: ő az én egész házamban meghitt, mert vele szemtől szembe beszélek, s ő nyíltan, nem rejtélyekben és jelképekben látja az Urat. Miért nem féltetek tehát gyalázni szolgámat, Mózest?’’ Aztán haragra gerjedve irántuk, elment. Amint pedig eltávozott a felhő, amely a sátor felett volt, íme, Mirjám úgy fehérlett a leprától, mint a hó. Amikor Áron rátekintett és látta, hogy lepra öntötte el, azt mondta Mózesnek: ,,Kérlek, uram, ne ródd fel nékünk ezt a bűnt, amelyet esztelenül elkövettünk, ne legyen ez olyan, mint a halott, s mint az idétlen magzat, amelyet anyja méhe elvetél: íme, már fél testét megemésztette a lepra.’’ Erre Mózes az Úrhoz kiáltott: ,,Isten, kérlek, gyógyítsd meg őt!’’
Mt 14,22-36
Ezután mindjárt megparancsolta a tanítványoknak, hogy szálljanak bárkába, és menjenek előtte a túlpartra, amíg ő elbocsátja a tömeget. Miután elbocsátotta a tömeget, egyedül fölment a hegyre imádkozni. Amikor beesteledett, még mindig egyedül volt ott. A bárka pedig már sok stádiumnyira volt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél volt. Éjjel pedig, a negyedik őrváltás idején odament hozzájuk a tengeren járva. Amikor a tanítványok meglátták őt, amint a tengeren jár, megrettentek és azt mondták: ,,Kísértet!’’, és félelmükben kiáltozni kezdtek. Jézus azonban mindjárt szólt nekik: ,,Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!’’ Péter így válaszolt neki: ,,Uram, ha te vagy, parancsold, hogy hozzád menjek a vízen.’’ Ő azt mondta: ,,Gyere!’’ Péter kiszállt a bárkából, elindult a vízen és Jézushoz ment. Mikor azonban látta az erős szelet, megijedt, merülni kezdett, és felkiáltott: ,,Uram! Ments meg engem!’’ Jézus azonnal kinyújtotta a kezét, megragadta őt és azt mondta neki: ,,Te kishitű! Miért kételkedtél?’’ Amikor beszálltak a bárkába, elállt a szél. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és azt mondták: ,,Valóban Isten Fia vagy!’’ Átkeltek a tavon és Genezáret földjére jutottak. Amikor annak a helynek a lakosai felismerték őt, üzentek az egész környékre, odahozták hozzá mindazokat, akik betegek voltak, és kérték őt, hogy legalább a ruhája szegélyét érinthessék. Akik csak megérintették, meggyógyultak.
Miben áll Mózes szelídsége? Nem arról van szó, hogy ne tudott volna haragra gerjedni, hiszen láttuk őt félelmetesnek, amikor a nép aranyborjút készített, s ő a gyalázatos bálványimádásra válaszul összetörte az Istentől kapott kőtáblákat, és ízzé-porrá zúzta az aranyborjút. Éppen a tegnapi Olvasmányban olvastuk, hogy Izrael népe olyannyira próbára tette türelmét folytonos elégedetlenkedésével, olykor szinte nyílt lázadásával, hogy így kérlelte az Urat: „Én egyedül nem győzöm ezt az egész népet, mert nehéz az nekem. Ha azonban te másként ítélsz, akkor kérlek, ölj meg engem, s találjak kegyelmet szemed előtt, hogy ne szenvedjek ennyi nyomorúságot.”
Mózes szelídsége akkor nyilvánul meg, hogy amikor saját testvére és nővére fordul ellene, megkérdőjelezve vezetői szerepét és tekintélyét (az etióp származású feleségre való hivatkozás nyilvánvalóan ürügy csupán). Tőle idegen a féltékenység, mely Mirjamot és Áront mozgatja. Ezt igazolja, hogy amikor a rajta lévő lélekből az Úr az Izrael véneiből összegyűjtött hetven férfinak is adott, úgyhogy azok prófétálni kezdtek, s közülük kettőnek Józsue meg akarta tiltani a prófétálást, így felel neki: „Mit féltékenykedsz miattam? Bárcsak az egész nép prófétálna, s az Úr nekik adná Lelkét!” Mirjam és Áron mesterkedésére Mózes úgy reagál, hogy semmit sem válaszol. Nem védekezik, nem hivatkozik az Úrtól kapott kiváltságára, hogy vele szemtől szemben beszél – ezért meglepő módon maga az Úr áll ki mellette testvére és nővére ellenében! Ez mutatja, hogy Mózes szelídsége nem emberi természetéből fakad, hanem az Úr Lelkétől való, és nem a gyengeség, hanem éppenséggel a belső erő kifejeződése. Ez a fajta szelídség Isten ereje abban az emberben, aki bensőséges kapcsolatban van vele. Ezért van az, hogy ha az Úr ellen zúgolódik a nép, azt Mózes nem tűri szó nélkül, de ha csupán saját saját személyéről, tisztségéről van szó, azzal nem törődik, hanem mindenestül az Úrra hagyatkozik.
Szelíd és alázatos szívű Urunk, Jézus, a Te szelídséged még Mózesét is felülmúlta, mert a föld minden lakója közül Te voltál a legbensőségesebb kapcsolatban voltál Istennel, az Atyával. Segíts, kérünk, kegyelmesen, hogy ne önmagunk erejében bízzunk, hanem mint ahogy Mózes vagy Péter apostol a mai Evangéliumban, a külső-belső lehúzó erők ellenében legyen bátorságunk mindenkor a Te erődre, a bennünk lakó Szentlélekre hagyatkozni.
Kommentáld!