Kiv 19,1-2.9-11.16-20b
A mai napon, Izraelnek Egyiptomból való kijövetele után a harmadik hónapban, eljutottak a Sínai pusztába. Elindultak ugyanis Rafidimból, és amikor a Sínai pusztába érkeztek, tábort vertek ezen a helyen. Izrael itt a heggyel szemben verte fel sátrait. az Úr azt mondta neki: ,,Most tehát eljövök majd hozzád a felhő homályában, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és higgyen neked mindörökre.’’ Miután Mózes elmondta a nép szavait az Úrnak, az Úr azt mondta neki: ,,Menj el a néphez, és tartass velük megszentelődést ma és holnap! Mossák ki ruháikat, hogy készen legyenek a harmadik napra, mert a harmadik napon leszáll az Úr az egész nép előtt a Sínai hegyére! Amikor aztán eljött a harmadik nap, és felvirradt a reggel, íme, mennydörögni és villámlani kezdett. Egészen sűrű felhő borult a hegyre, és egyre erősödő harsonazengés zúgott, úgyhogy megrémült a nép, amely a táborban volt. Erre Mózes kivezette őket a táborhelyről Isten elé, s ők odaálltak a hegy tövébe. Füstölgött az egész Sínai hegy -- mert az Úr tűzben szállt le rá --, úgy szállt belőle a füst felfelé, mint az olvasztókemencéből, igazán félelmetes volt az egész hegy. A harsonazengés pedig csak növekedett és egyre erősebben szólt: Mózes beszélt és Isten válaszolt neki. Miután az Úr leszállt a Sínai hegyére, a hegy csúcsára, Mózest felhívta a hegy tetejére. Amikor felment.
Mt 13,10-17
Odamentek hozzá a tanítványok és megkérdezték tőle: ,,Miért példabeszédekben szólsz hozzájuk?’’ Ő ezt válaszolta nekik: ,,Mert nektek megadatott, hogy megismerjétek a mennyek országának titkait, nekik viszont nem adatik meg. Akinek ugyanis van, annak még adnak és bővelkedni fog, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért szólok hozzájuk példabeszédekben, mert néznek, de nem látnak, s hallgatnak, de nem hallanak és nem értenek. Beteljesedik rajtuk Izajás jövendölése, aki azt mondta: ,,Hallván hallotok majd, de nem értetek, és nézvén néztek, de nem láttok. Mert elhízott a szíve e népnek, a fülükkel nehezen hallanak, a szemüket pedig behunyták, nehogy lássanak a szemükkel, halljanak a fülükkel, értsenek a szívükkel; nehogy megtérjenek, s meggyógyítsam őket''. A ti szemetek azonban boldog, mert lát, és a fületek, mert hall. Bizony, mondom nektek: Sok próféta és igaz vágyott látni, amiket ti láttok, és nem látta, hallani, amiket ti hallotok, de nem hallotta.
Tanulságos, ha a legnagyobb isteni tetteknek megnézzük az előzményeit. A pusztai vándorlás, amely megelőzte a Sínai-hegyhez való érkezést és a Tíz Szó ünnepélyes kihirdetését, nagy iskola volt Izraelnek. Negyven év alatt kihalt az a nemzedék, amely a pusztai lét keménységétől megriadva és szinte megbotránkozva visszakívánkozott Egyiptom húsosfazekaihoz, s így alkalmatlanná vált az isteni törvény befogadására. Lehetetlen úgy imádni és szolgálni az egyetlen Istent, hogy közben titkon visszavágyódunk az egyiptomi szolgaságba.
A mi életünkben is ki kell halniuk, el kell pusztulniuk bizonyos indulatoknak, melyek a bűnök szolgaságába vágyódnak vissza. A vágyainknak kell új fordulatot venniük, egyébként soha nem fogjuk valójában elfogadni a tíz isteni szót. Mert nem önmagában a Tízparancsolat teljesíthetetlen, hanem az az emberi állapot alkalmatlan a teljesítésére, amelyben nem is akarunk bizonyos rabságoktól igazából megszabadulni. Ahogy a választott nép új nemzedéke a pusztában, a pogány hatásoktól távol beavatást nyert Isten mindenhatóságának és gondviselő jóságának misztériumába, úgy kell nekünk is beavatódnunk a Krisztus szerint való életbe, fokról fokra kialakítva azt az életvitelt, amely mindenestül és minden pillanatban kapcsolatban van az Úrral, és egészen ráhagyatkozik.
Urunk Jézus, hálát adunk Neked életünk pusztai vándorlásaiért, amikor kihívsz bennünket Egyiptom megalkuvó kényelméből, és minden pogány hatástól távol felkészítesz kegyelmeid befogadására. Segíts, kérünk, hogy magunk is keressük a pusztai elvonulás alkalmait, hogy önvizsgálat és őszinte bűnbánat által készüljünk fel látogatásodra, s vasárnapról vasárnapra ünnepi lélekkel fogadjunk Téged a szentmisén, ahol leszállsz közénk, kihirdeted törvényedet, a szent evangéliumot, és a szentáldozásban isteni életedből részesítesz minket.
Kommentáld!