Kiv 19,2-6a
Elindultak ugyanis Rafidimból, és amikor a Sínai pusztába érkeztek, tábort vertek ezen a helyen. Izrael itt a heggyel szemben verte fel sátrait. Mózes pedig felment Istenhez. Ekkor az Úr szólította őt a hegyről, és azt mondta: ,,Ezt mondd Jákob házának s ezt hirdesd Izrael fiainak: Ti magatok láttátok, mit műveltem az egyiptomiakkal, és hogyan hordoztalak titeket sasszárnyakon, amíg idehoztalak titeket magamhoz. Ha tehát majd hallgattok szavamra és megtartjátok szövetségemet, tulajdonommá lesztek minden nép közül -- hiszen az egész föld az enyém --, és ti lesztek az én papi királyságom és szent népem. Ezek azok a szavak, amelyeket el kell mondanod Izrael fiainak.’’
Róm 5,6-11
Krisztus ugyanis akkor, amikor még erőtlenek voltunk, a meghatározott időben, meghalt a gonoszokért. Pedig az igaz emberért is aligha hal meg valaki; esetleg a jóért képes valaki meghalni. Isten azonban azzal bizonyítja irántunk való szeretetét, hogy abban az időben, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk. Azért most, miután az ő vére által megigazultunk, még sokkal inkább megment minket a haragtól. Ha mi, amikor még ellenségek voltunk, kiengesztelődhettünk Istennel Fiának halála által, most, mint kiengesztelődöttek, sokkal inkább üdvösséget nyerünk az ő élete által. Sőt még dicsekszünk is Istenben a mi Urunk, Jézus Krisztus által, aki most megszerezte nekünk a kiengesztelődést.
Mt 9,36 - 10,8
Mikor a tömegeket látta, megesett rajtuk a szíve, mert elgyötörtek voltak és levertek, olyanok, mint a pásztor nélküli juhok. Erre így szólt tanítványaihoz: ,,Az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérjétek az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.’’ Ezután magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt. A tizenkét apostol nevei pedig ezek: az első Simon, akit Péternek neveznek, és András, a testvére, Jakab, Zebedeus fia, és a testvére, János, Fülöp és Bertalan, Tamás és a vámos Máté, Jakab, Alfeus fia, Tádé, a kánaáni Simon, és az iskarióti Júdás, aki el is árulta őt. Ezt a tizenkettőt küldte Jézus, és megparancsolta nekik: ,,A pogányokhoz vezető útra ne térjetek le, és szamaritánus városba ne lépjetek be! Menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz! Menjetek és hirdessétek: ,,Elközelgett a mennyek országa!'' Gyógyítsatok betegeket, támasszatok föl halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!
Vajon nem azért érezzük rosszul magunkat a jelenben, s szorongunk a jövő miatt, mert elmulasztjuk felidézni Isten nagy tetteit, melyeket értünk a múltban végbevitt? Hogyan is vehetnénk észre a csodát a mai napon, ha a tegnapit és tegnapelőttit már el is felejtettük? Ezért olyan fontos a vasárnapi szentmise, amely különösen is az anamnézis, azaz a szentlelkes visszaemlékezés napja. Ahhoz hasonló, mint amikor egy szép emberi kapcsolatban visszaidézzük azokat a pillanatokat, az első találkozások, vallomások perceit, amikor megjelent bennünk és közöttünk a személyes, a másikra igent mondó szeretet. A vasárnapi szentmise Istennek ezeket az első szavait és tetteit idézi fel, irántunk való szerelmének jeleit, melyek az emlékezés által újból jelenvalóvá lesznek, működni kezdenek és kegyelmet árasztanak.
Ennek az emlékezésnek azután folytatódnia kell a délután és az este csöndjében, abban az Istennek szentelt időben, amikor csak vele vagyunk szobánk és szívünk rejtekében, s lelkünket arra buzdítjuk, hogy vegye észre mindazt a jót, amit az Úr tett velünk. Ha lelki szárazság gyötör és sötétség vesz körül, a gyógyír az lehet, hogy a Szentlélek segítségével még inkább elmerülünk az Úr nagy műveinek szemlélésében. Ha találunk megköszönnivalót a múltban, akkor már a jelen sem lehet olyan sivár, és a jövő sem annyira félelmetes, hiszen a múltbéli csodák szemlélése felnyitja szemünket, hogy észrevegyük: ő most is velünk van, s épp most, ezekben a napokban és órákban is az örök jövőt készíti nekünk.
Urunk, Jézus Krisztus, aki által mintegy sasszárnyon hordozott minket az Isten, s elhozott jelenlétének Sínai-hegyéhez, az Egyházba! Hálát adunk Neked, hogy Benned ránk tekintett és megszánt a Magasságbeli, felemelt, és szeretetével, a Szentlélekkel gondoskodik rólunk. Segíts, kérünk, kegyelmesen, hogy az Úr fölséges művein elmélkedve a jelenben is felfedezzük az ő csodálatos tetteit, s megszabadulva a jövő felőli aggodalmaskodástól, napról napra egyre nagyobb bizalommal hagyatkozzunk a Te vezetésedre.
Kommentáld!