2020. MÁRCIUS 1.
Nagyböjt 1. vasárnapja
Ter 2,7-9;3,1-7
(...) A kígyó azonban ravaszabb volt, mint a föld minden állata,
amelyet az Úr Isten alkotott. Azt mondta az asszonynak: „Miért
parancsolta meg nektek Isten, hogy a kert egyetlen fájáról se egyetek?”
Az asszony azt felelte neki: „A kertben levő fák gyümölcséből ehetünk.
Hogy azonban a kert közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, és hogy
ahhoz ne nyúljunk, azt azért parancsolta meg nekünk Isten, hogy meg ne
találjunk halni.” A kígyó erre azt mondta az asszonynak: „Dehogy is
haltok meg! Csak tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek,
megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok a
jót és a rosszat!” Mivel az asszony látta, hogy a fa evésre jó, szemre
szép és tekintetre gyönyörű, vett a gyümölcséből, evett, adott a
férjének is, és ő is evett. Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Amikor
észrevették, hogy mezítelenek, fügefaleveleket fűztek egybe, és
kötényeket készítettek maguknak.
Róm 5,12-19
Egy ember által jött a bűn ebbe a világba, a bűn által pedig a
halál, s így a halál átment minden emberre, mert mindenki vétkezett.
(...) Amint tehát kárhozat szállt minden emberre egynek a bűnbeesése
miatt, úgy az életet adó megigazulásban is minden ember részesül egynek
az igaz volta miatt. Ahogyan ugyanis a sok ember bűnössé vált egy ember
engedetlensége által, éppúgy a sok ember megigazulttá is válik egynek az
engedelmessége által.
Mt 4,1-11
Akkor a Lélek elvezette Jézust a pusztába, hogy megkísértse az ördög. (...)
Azután magával vitte őt az ördög egy igen magas hegyre. Megmutatta neki
a világ összes országát és azok dicsőségét, majd azt mondta neki:
„Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Jézus azt felelte
neki: „Távozz, Sátán! Mert írva van: »Uradat, Istenedet imádd, és csak
neki szolgálj.«” Akkor elhagyta őt az ördög, és íme, angyalok jöttek
hozzá és szolgáltak neki.
Minden igazi történet Isten és ember között a pusztában kezdődik.
Advent elején Keresztelő Jánossal vonultunk ki a pusztába, hogy
előkészítsük az Úr útját, most pedig az Úrral megyünk a pusztába
böjtölni és imádkozni. Mi is az a pusztaság, ahová a Szentlélek
Krisztussal együtt minket is vetni akar? Nem csupán magány, csend, a
világ hívságainak, zajos forgatagának elhagyása, hanem a tér és az idő
egy kihasított darabja, ahol senki mással nem vagyunk, csak Jézus
Krisztussal és az ő Atyjával a Szentlélekben. Ahol gyakran időzve
szívünk megtanulja, hogyan lakozzék a Magasságbeli oltalmában, a
szüntelen imádás állapotában.
A Szent Negyvennapba való belépéskor a liturgián keresztül a
Szentlélek arra hív, hogy tudatosítsunk két nagyon fontos valóságot. Az
egyik a bűn jelenléte bennünk és a világban. Ádám elbukott, s ennek
következménye, a rettenetes szellemi-lelki egyensúlyvesztés a szent
keresztség után is bennünk marad. Ezért minden nagyböjti lelkigyakorlat,
jó elhatározás, meghitt keresztútjárás előtt bele kell tekintenünk a
bűn igazi mélységébe, hogy meglássuk: a bűn – bármilyen mezben jelenjék
is meg a felszínen – lényege szerint az önmagát istenítő teremtmény
konok lázadása Isten ellen. A másik fontos dolog, hogy Krisztus győzött
az őskígyó, a bűn szerzője felett. A Szentlélek azt akarja, hogy a
Nagyböjt idején különösen is tanúi legyünk annak az alattomos
küzdelemnek, amelyet a Sátán folytat az Úr ellen kezdettől fogva, és
annak a jó harcnak, amelyet Krisztus vív meg értünk.
Urunk, Szentlelked által arra hívsz bennünket, hogy
szemléljük azt a gigantikus méretű csatát, melyet az Őskígyóval vívsz a
mi üdvösségünkért. Ne engedd, hogy egy percre is elfeledjük, milyen
drága volt a mi váltságdíjunk, inkább segíts, hogy társaid lehessünk
abban a véres verítékkel kivívott, mégis csodálatosan könnyed
győzelemben, amelyet a gonosz felett arattál. Taníts meg arra, hogy ne
álljunk szóba az ellenséggel, hanem az imádás által állandóan a
Magasságbeli oltalmában maradva élő és éltető igéddel verjük vissza a
kísértő alattomos hazugságait
Kommentáld!