Iz 56,1-3a.6-8
Így szól az Úr: ,,Tartsátok meg a jogot, és cselekedjetek igazságot, mert hamarosan eljön szabadításom, és feltárul igazságom!' Boldog az az ember, aki ezt teszi, és az ember fia, aki ehhez ragaszkodik: vigyáz, hogy a szombatot meg ne szentségtelenítse, és vigyáz, hogy keze ne tegyen semmi rosszat. Ne mondja az idegen fia, aki az Úrhoz csatlakozik: ,,Bizony, elkülönít az Úr engem népétől!' És ne mondja a herélt: ,,Íme, én kiszáradt fa vagyok!' Az idegenek fiai pedig, akik az Úrhoz csatlakoznak, hogy szolgáljanak neki, szeressék az Úr nevét, és az ő szolgái legyenek; mindazt, aki vigyáz, hogy a szombatot meg ne szentségtelenítse, és ragaszkodik szövetségemhez, elvezetem szent hegyemre, és megörvendeztetem imádságom házában; égő- és véresáldozataik kedvesek lesznek oltáromon; mert házamat imádság házának hívják majd, minden nép számára.” Így szól az Úristen, aki összegyűjti Izrael száműzöttjeit: ,,Még gyűjtök hozzá, azokhoz, akik összegyűltek neki.”
Jn 5,33-36
Ti Jánost kérdeztétek, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberek tanúságtételére, csak azért mondom ezeket, hogy üdvözüljetek. Ő égő és világító lámpás volt, ti pedig csak ideig-óráig akartatok örvendezni az ő fényében. Nekem nagyobb bizonyítékom van Jánosnál. A tettek, amelyeket az Atya bízott rám, hogy elvégezzek, azok a művek, amelyeket én viszek végbe, tanúskodnak felőlem, hogy az Atya küldött engem.
Amikor megismerkedünk valakivel, többnyire közös ismerősöktől kapott információk, vélemények, tapasztalatok alapján alkotunk képet a másikról, s ezek fényében értékeljük saját benyomásainkat is. Ahogy azonban kezd egyre mélyülni a kapcsolatunk, s kialakul közöttünk a bizalomteljes légkör, a sajátos kódrendszer s egy titokzatos összeköttetés, a kívülállók szava veszít jelentőségéből. A másik ember tettei lesznek a tanúságtevők, melyek irántunk való szeretetét igazolják. A szeretet tettei közöttünk – hiszen csakis ezek számítanak, minden más el fog enyészni az utolsó napon – önmagunkon túl, a szeretet forrása felé mutatnak. Valójában ettől olyan eredeti minden egyes szerelem, barátság. A testi-szellemi vonzódás nagyrészt öntudatlan és beprogramozott mechanizmusa mögött ott van, ami igazából érdekel bennünket: a másik ember személyének misztériuma, amely pedig mindenekelőtt ahhoz való vonatkozása, akinek képére teremtetett. Nem is érhetjük el a másik ember létezésének legmélyét másként, csak ha Istennel való kapcsolatában fogadjuk el és vállaljuk őt.
Jézus ilyesfajta bensőséges kapcsolatra hív mindegyikünket. Abba a kapcsolatba akar bevonni minket is, amely őt összeköti az Atyával a Szentlélekben. Ahogy megszólítjuk, és kezdünk igazi, személyes kapcsolatba kerülni vele, félretesszük a kívülállók ítéletét, előzetes ismereteinket, előítéleteinket és kritikai megközelítésünket. Nem dobjuk ki viszont azokat a tanúságokat, melyeket a Szentírás, a szenthagyomány, a liturgia és a szentek élete őrzött meg nekünk. Hiszen nem csupán emberi szavak ezek, hanem tettek, melyeket Jézus vitt végbe Egyházában, s amelyek mind az Atyával való kapcsolatában igazolják őt, hiszen az Atya nevében és a Szentlélek erejével vitte végbe őket.
Urunk, Jézus Krisztus, kérünk, add, hogy a mi tetteink is tanúságtevő erővel bírjanak! Segíts úgy élni emberi kapcsolatainkban, hogy tetteink a szeretet forrásáról tanúskodjanak, és elmélyítsék közösségünket Veled és az Atyával a Szentlélekben!
Kommentáld!