Iz 54,1-10
Ujjongj, te meddő, aki nem szültél, ujjongásban törj ki és kiálts, aki nem vajúdtál! Mert több fia lesz az elhagyottnak, mint a férjes asszonynak – mondja az Úr. (...) Mert, mint elhagyott és bánkódó lelkű asszonyt hívott meg téged az Úr, mint ifjúkorban eltaszított asszonyt – mondja a te Istened. Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek. Haragom túláradásában elrejtettem arcomat előled egy szempillantásra, de örök kegyelemmel megkönyörültem rajtad – mondja a te megváltód, az Úr. Úgy vagyok, mint Noé napjaiban, akinek megesküdtem, hogy Noé vizei nem árasztják el többé a földet; így esküszöm, hogy nem haragszom rád, és nem korhollak téged. Mert a hegyek eltűnhetnek, és a halmok meginoghatnak, de kegyelmem nem tűnik el tőled, és békeszövetségem nem inog meg – mondja a te könyörülő Urad.
Lk 7,24-30
Miután János követei elmentek, elkezdett Jánosról beszélni a tömegnek: ,,Miért mentetek ki a pusztába, mit akartatok látni? Széltől lengetett nádat? Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Finom ruhákba öltözött embert? Íme, akik drága ruhában és kényelemben élnek, a királyi palotákban vannak. Vagy mit akartatok látni, amikor kimentetek? Prófétát? Igen, mondom nektek: prófétánál is nagyobbat. Ő az, akiről írva van: »Íme, elküldöm angyalomat színed előtt, aki elkészíti előtted utadat«. Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.” Az egész sokaság, amely őt hallotta, s a vámosok is, igaznak vallották Istent azzal, hogy megkeresztelkedtek János keresztségével. De a farizeusok és a törvénytudók meghiúsították Isten szándékát önmagukban, és nem vették fel az ő keresztségét.
Más a helyiértéke az emberi nagyságnak az asszonyok szülöttei között, és más a menny szülöttei között. Kétféle viszonyítási rendszer, kétféle világrend, kétféle szövetség szerepel itt egymás mellett. Keresztelő János az utolsó próféta, az Ószövetség utolsó nagy formátumú alakja, sőt a legnagyobb, mert láthatta és bemutathatta a világnak azt, akire ezredéveken át vártak: Jézus Krisztust, az új és örök szövetség szerzőjét. Az Ószövetségben még csak ígéret volt ez a szövetség, ez a mindennél erősebb és bensőségesebb kötelék Isten és ember között, még csak képek és árnyak látszottak belőle az adventi ég óriás vetítővásznán, most azonban – ki jósolhatta volna meg ezt így előre, kinek lett volna róla fogalma egyáltalán? – a második isteni személy megtestesülése által az isteni és emberi természet örökre egyesült. Ezzel új világrend vette kezdetét, beköszöntött Isten országa, megkezdődött az ember mennyei élete a földön.
Ugyanakkor nincs jogunk lenézni Keresztelő Jánost, amiért mi „magasabb szinten” állunk, mint ő. Tanúságtétele: szigorú élete, élesen fogalmazó, állásfoglalásra kényszerítő fellépése, megalkuvást nem ismerő állhatatossága ma, az Újszövetség napjaiban is aktuális. Ma is készíti az Úr útját a szívekben, mert bár az idők teljességében élünk, előttünk áll még a végső Úrjövet.
Urunk, hálát adunk Neked, mert hasonlíthatatlanul többet kaptunk Tőled kegyelemben és tudásban, mint a Keresztelő vagy bárki más az Ószövetség nagyjai közül, de szégyenkeznünk is kell, mert attól a méltóságtól, melyben szent Fiad által részesültünk, életvitelünk messze elmarad. János vére hullatásával tanúskodott a Messiásról, akit látott ugyan, de nem értett, mi pedig, akik Jézus Krisztusba oltva megkaptuk a kinyilatkoztatás teljességét és az isteni életet, a test és vér harcát is oly lagymatagon vívjuk meg érte. Kérünk, ne engedd, hogy meghiúsítsuk önmagunkban a Te szándékodat, hanem újítsd meg és tedd teljessé bennünk a kegyelmi életet.
Kommentáld!