2020. február 18., kedd
Évközi 6. hét
Jak 1,12-18
Boldog az a férfi, aki a kísértést kiállja, mert ha hűnek
találják, elnyeri az élet koronáját, amelyet Isten az őt szeretőknek
megígért. Senki se mondja, amikor kísértést szenved, hogy „Isten
kísért”, mert Istent nem lehet rosszra kísérteni, és ő sem kísért
senkit. Mindenkit, aki kísértésbe esik, a saját kívánsága vezeti félre
és csábítja a rosszra. A kívánság pedig, mihelyt megfogant,
bűnt szül, a bűn pedig, ha elkövetik, halált okoz. Ne tévedjetek tehát,
szeretett testvéreim! Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék
onnan felülről, a világosság Atyjától származik, akinél nincs változás,
sem árnyéka a változandóságnak. Szabad akaratból nemzett minket az
igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének.
Mk 8,14-21
Közben elfelejtettek kenyeret vinni, és egy kenyérnél több nem
volt náluk a hajóban. Ekkor így intette őket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a
farizeusok kovászától és Heródes kovászától.” Azok pedig tanakodtak
egymás közt, arra gondolva, hogy: „Nincsen kenyerünk.” Jézus észrevette
ezt, és azt mondta nekik: „Miért tanakodtok azon, hogy nincsen
kenyeretek? Még mindig nem tudjátok és nem értitek a dolgot? Még mindig
el van vakulva a szívetek? Van szemetek, és nem láttok? Van fületek, és
nem hallotok? Nem emlékeztek arra, hogy amikor az öt kenyeret ötezernek
megtörtem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel?” Azt felelték neki:
„Tizenkettőt.” „És amikor a hét kenyeret négyezernek, hány kosár
maradékot szedtetek össze?” Azt felelték neki: „Hetet.” Erre így szólt
hozzájuk: „Miért van tehát az, hogy mégsem értitek?”
Mintha valami átok ülne rajtunk, hogy a megpróbáltatás lehetőségét
sem használjuk ki, és a szemünk láttára történő csodából sem vonjuk le
egyszer s mindenkorra a boldogító következtetést.
Minden szenvedés próbatétel. Anélkül, hogy energiáink javát arra
fordítanánk, hogy megkeressük, ki a felelős érte, vagy hogy magunkat
sajnáljuk, rögtön a mennyei Atyára kellene gondolnunk, akitől csak jó és
tökéletes ajándék jön felénk. A rosszban, a fájdalomban, a lelki
szenvedésben tudatosítanunk kell, hogy Atyánk nem azt akarja, hogy
elessünk, elpusztuljunk, megaláztassunk, hanem hogy őt megdicsőítsük, s
ezáltal előrehaladjunk az üdvösség útján. Abban a pillanatban lesz a
szenvedésből megváltó kereszt, ahogy kimondjuk Jézus szavát: „Legyen meg
a te akaratod.” Ezzel nem a rosszhoz adtuk a beleegyezésünket, hanem a
rossz mélyén az Atya által nekünk készített, még láthatatlan jóra
mondtunk igent. Egyedül a kereszt vállalása és magunkra vétele
jelentheti a sátáni csapda elkerülését. Minden egyéb megoldási kísérlet
kudarcra van ítélve. Ezért ne megváltoztatni akarjuk a Miatyánk két
évezredes szövegét, hanem értsük jól: A „Ne vígy minket kísértésbe!” nem
azt jelenti, hogy Isten esetleg rosszra kísérthetne minket – hiszen ő
nem kísért és nem is kísérthető –, hanem azt fejezi ki, hogy tudatába
vagyunk gyengeségünknek, mely miatt Isten kegyelme nélkül az isteni
próbatétel ördögi kísértéssé válhat számunkra.
Urunk Jézus, hálát adunk Neked, hogy annyiszor
megmentettél minket a testi-lelki haláltól, annyiszor gondoskodtál
számunkra táplálékról, hogy éhen ne vesszünk, annyiszor megmutattad
csodáidat gyógyításunkra és megerősítésünkre! Kérjük kegyelmedet, hogy
amikor kísértésben, próbatételben van részünk, egy pillanatra se
kételkedjünk abban, hogy Te velünk vagy, és akármi is történik velünk,
azt üdvösségünkre akarod fordítani. Segíts, hogy a próbatételek ne
kikezdjék, hanem egyre jobban megerősítsék Beléd vetett bizalmunkat,
Irántad való hálánkat és szeretetünket.
Kommentáld!