Évközi huszadik hét – csütörtök
Bír 11,29-39aEkkor Jeftét megszállta az Úr lelke, mire ő bejárta Gileádot és Manasszét és elment Gileád-Micpába. Amikor aztán onnan átment Ammon fiai elé, fogadalmat tett az Úrnak, ezekkel a szavakkal: ,,Ha kezembe adod Ammon fiait: bárki lép ki elsőnek házam ajtaján, hogy elém jöjjön, amikor békességgel visszatérek Ammon fiaitól, bemutatom őt egészen elégő áldozatul az Úrnak.” Átment tehát Jefte Ammon fiai elé, hogy hadakozzon ellenük, s az Úr a kezébe is adta őket. (...) Amikor aztán Jefte hazatért Micpába, elé jött egyetlen lánya, dobokkal és táncoló karokkal; más gyermeke nem is volt neki. Amint ő azt meglátta, megszaggatta ruháját és azt mondta: ,,Jaj nekem, lányom, csalódást szereztél nekem és csalódást szereztél magadnak is: szavamat adtam ugyanis az Úrnak, s azt meg nem másíthatom.” Az ezt felelte neki: ,,Apám, ha szavadat adtad az Úrnak, hajtsd végre rajtam, amit fogadtál, hiszen megkaptad a bosszúállást s a győzelmet ellenségeid felett.” Majd azt mondta apjának: ,,Csak azt az egyet tedd meg nekem, amit kérek: engedj el engem, hadd menjek két hónapra a hegyekbe, s hadd sírjak szüzességemen barátnőimmel.” (...) Amikor aztán eltelt a két hónap, visszatért apjához, s az úgy cselekedett vele, amint megfogadta (...).
 Mt 22,1-14(...) Amikor a király bement, hogy megnézze az asztalnál ülőket, észrevett ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve. Azt mondta neki: ,,Barátom, hogyan jöttél be ide menyegzős ruha nélkül?” Az nem szólt semmit. Erre a király azt mondta a felszolgálóknak: ,,Kötözzétek meg kezét-lábát és dobjátok ki őt a külső sötétségre. Lesz majd ott sírás és fogcsikorgatás! Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak.”

 ⚜⚜⚜

Az Istennek tett fogadalom valóban szent, de csak akkor, ha saját magunkra vonatkozik. És minden egyes kereszténynek le kellene tennie egy bizonyos fogadalmat, mellyel egyszer s mindenkorra, testestül-lelkestül átadja magát az élő Istennek. Aki szerzetesként leteszi a hármas fogadalmat, aki papként vállalja a cölibátust és az engedelmességet, aki férjként, feleségként leteszi házastársa kezébe a sírig tartó hűség fogadalmát, az életre, a bőségesebb, teljesebb életre mond igent. Amikor elköteleztük magunkat egy életformában, illetve a házastársunk mellett, egyúttal minden más utat feláldoztunk az Úrnak. Hálaáldozat volt ez azért az ajándékért, amellyel az Úr ajándékozott meg minket. Ám eljöhet az idő, amikor e fogadalom terhessé és nyomasztóvá kezd válni számunkra, amikor úgy érezzük, nem ez a megfelelő út, a megfelelő társ. És ekkor szembejön velünk életünk nagy lehetőségeként egy új szerelem, fényes karrierrel kecsegtető állás, alkalmasabbnak tűnő életforma. Ez a nagy próbatétel: korábbi fogadalmunk ugyanis most arra kötelez, hogy mindezeket az Úr szeretetének tüzébe vetve elégessük. Fel kell készülnünk rá, hogy esetleg szívszaggató fájdalommal, pokoli kínokkal járó áldozatot követel tőlünk egyszer letett fogadalmunk, úgy, hogy majdnem belepusztulunk. Mégis merjük vállalni ezt a halált, mert ez olyan halál, amely kedves Isten előtt, és bőségesebb élet fakad belőle. Csak így léphetünkbe menyegzős ruhában az örök élet lakomájára, ahogyan a szentek, akik az istenszerelem tüzében bemutatott égőáldozattá váltak, és elfogadásra találtak az Úr színe előtt. 

⚜⚜⚜

Urunk Jézus, add meg nekünk kegyelmesen, hogy mielőbb megérjünk arra a fogadalomra, amellyel egyszer s mindenkorra Rád bízzuk életünket. Segíts, hogy ez a fogadalmat ne kössük külső feltételekhez, hanem hozzá kössük üdvösségünket. Vértezz fel bennünket a jó harc megharcolására, hogy szilárdan Beléd vessük reményünket, Rád építsük életünket, s így a fogadalomban ne a keserű, terméketlen halált tapasztaljuk meg, hanem az örömet és az élet túlcsordulását.